Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Véha Jenő Endre: Vastalanítási eljárás kiterjesztése rétegvizek vízkezelésére

Vastalanítási eljárás kiterjesztése rétegvizek vízkezelésére 427 Az adaptációbeli „d'„" csővezeték és az abban számított v

4 áramlási sebesség akkor megfelelő, ha d

v csővezetékre jellemző A

cs

ó keresztmetszettel képzett A

cs

ô x v

4 szorzat nagyobb, mint a technológiailag szükséges Q

3 öblítővíz intenzitási érték. 3.3.2. Az arzénes szennyezettségű hulladékvíz kezeléstechnológiának változatai. A Fermasicc rendszer visszaöblítésénél keletkező vashidroxidos, arzénes visszamosóvizet célszerűen kétféle módon „kezelhetjük" (II. táblázat és 1. ábra). I. változat: A hulladékvizet először gravitációs, szakaszos üzemű, acélszerkezetű ülepítőkre vezetjük. Az ülepítőben keletkező ún. „dekantált" arzénmentes vizet pl. a meglévő szennyvíz csőrendszerre vezetjük. Az ülepítőkben keletkező ún. nehéz fázist iker elrendezésű, ugyancsak acélszerkezetű, ún. váltott üzemű gravitációs sűrítőkre visszük. A gravitációsan mintegy 2-4% szárazanyag-tartalomra besűrített iszapot egy folyamatos üzemű, fázis-szétválasztó centrifugán mint első lépcsőjű víztelenítéssel tovább sűrítjük. Az iszapvíztelenítés második lépcsője lehet egy speciális szövettel ellátott ún. „szikkasztó-asztalos víztelenítés". Ezen műveletet követheti az immár víztelenített iszapnak, mint arzéntartalmú veszélyes hulladéknak polietilén zsákba való töltése, majd - összhangban a Minisztertanács 56/1981. (XI. 1.) és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 9001/1983. (TK12) OKTH közlemények a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával és átmeneti tárolásával kapcsolatos követelményekkel - a polietilén zsákokat hermetikusan lezárva, ún. földbesüllyesztett, biztonságos vízzárású, betonkazettás, lefedett aknákba, vagy védőtávolság figyelembevételével telepített méregraktárokban, vagy az országosan kijelölt, megfelelő hidrogeológiai védettségű, természetes hulladéktemetőkben átmeneti tárolásban részesíthetjük. Ezen legátfogóbb, hulladékvíz tisztítás, iszapkezelés és veszélyes hulladék tárolás rendkívül költségesnek mutatkozik. Létjogosultsága csak relatív magas kiinduló, nyersvízi arzénkoncentrációknál és nagy volumeneknél járható, követendő. II. változatként javasolható egy olcsóbb, egyszerűbb megoldás, éspedig a keletkezett adott c

As

x koncentrációjú arzénes hulladékvizet nyárfás öntözésre vezetjük, mintegy „általában engedélyezett" C

ASC

S = 0,2 g As/m

3 értéken szabályozott, tehát technológiai gépészetileg biztonságosan kézben tartott, későbbiekben bevezetett Q

x fojtott elfolytási intenzitás érték szigorú gépészeti garantálása mellett. Jelen változat alkalmazhatósága feltételezi, hogy a víztisztítás, ill. a vízmű közelében valamilyen hígítóvíz ö

r = 400 m

3/d vízmennyiség áll rendelkezésre. Az öntözési csúcs-anyagmérleg felállításához feltételezzük, hogy az egyéb technológiai hígító víz eredetileg ugyanezen vízmű tisztított vizéből származik, és az egyéb technológia folyamán „az" az indító tehát tisztított vízi arzéntartalmon tehát c

As

T = c

As

0 = 0,0343 gr As/m

3 értéken felül arzénbevitellel az egyéb technológiai folyamat során nem szennyeződik. Ha az egyéb technológiai hígító víz Q

T és c

As

T értékpárral jellemzett úgy az 1 nap: szennyvíz csúccsal (Q

csic

s) a nyárfás öntözésre vihető c Asc

s arzénkoncentráció maximum melletti arzén anyagmérleg az alábbi egyenlettel jellemezhető: 0T ' C'AST£?X ' £'ASX = öcsúcs ^A ses ahol Q

% az a vízmennyiség m

3-ben kifejezve, amit a keverő-lebegtető műtárgyból 1 nap alatt az „egyéb technológiai" hígító vízhez keverve a nyárfás öntözés céljára elvezetni lehetséges. Vagyis 0

cslic

s = Q

T+Q

X behelyettesítésével a