Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Joó Ottó-Déri Lajos-Laki Ferenc: A Kis-Balaton védőrendszer építése

A Kis-Balaton védőrendszer építése 333 Először a romlási folyamat megállítását, aztán fokozatos javítását, végül az 1960. évinek megfelelő „tiszta" vízminőség elérését tűzték ki célul. Meghatározták a három fokozathoz a Balaton keszthelyi, szigligeti, középső és keleti medencéiben megengedhető a-klorofill és foszforterhelések értékeit, s a beavatkozások ütemezését. Utóbbi népgazdasági és szakmai okokból legújabban módosult. Az alapelképzelés a tó külső és belső terhelésének csökkentése, a káros anyagok főleg a foszfor tóba jutásának megakadályozása, visszatartása, közömbösítése. A kapcsolatos csatornázási, szennyvíztisztítási, hulladék- és iszapelhelyezési, tározási, kotrási stb. munkák a tóval együttes vízgyűjtőn mai árakon 50 milliárd Ft-os és tán negyed évszázadot is meghaladó munkát igényelnek. A Balatonba évente kerekítve 300 Mg foszfor, 3000 Mg nitrogén és 30 000 Mg lebegőanyag jut. A foszfor egyharmada, a nitrogén egyhatoda szennyvíz eredetű. A foszfor felét, a nitrogén kétharmadát és a lebegőanyagokat vízfolyások viszik a tóba ( VITUKI 1985). A Zala a tó teljes vízgyűjtőjének feléről, évi 5-15 000 Mg lebegőanyagot, 800-1400 Mg nitrogént, 80-110 Mg foszfort, tehát az összes vízfolyásokból származó terhelés egyharmadát viszi a Balaton legsekélyebb és legrosszabb vízminőségű keszthelyi medencéjébe. A Zalán 1976-tól, napi gyakorisággal, egyidejű vízhozam és vízminőségi mérésekkel folyó észlelések (Joó 1976, 1984, 1986, Lötz 1980) összesített eredményeit a fenékpusztai torkolatnál a 2. ábra mutatja. Ezeknek a foszforterheléseknek kell lecsökkeniök a 2003/1983 (III. 3.) MT. sz. határozat szerint 40-15-7 Mg/a-ra. A zalaapáti szelvényben 2. ábra. A napi mérések évi összegei Fenékpusztánál Рис. 2. Годовые суммы ситочных значений измерений в створе Фенэкпуста Fig. 2. Annual sums of daily measurements at Fenékpuszta Bild 2. Jahressummen der Tagesmessungen hei Fenékpuszta