Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Joó Ottó-Déri Lajos-Laki Ferenc: A Kis-Balaton védőrendszer építése

334 Joó О,, Déri L. és Laki F. 3. ábra. Napi mérések évi összegei Zalaapátinál Рис. 3. Годовые суммы счточных значений измерений в створе Залаапати Fig. 3. Annual sums of daily measurements at Zalaapáti Bild 3. Jahressummen der Tagesmessungen bei Zalaapáti végzett méréseinkkel a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer I. ütemébe bejutó terheléseket mutatjuk be a 3. ábrán. Ezek értékeihez mérhetjük majd a tározók tisztító hatását, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer szerepét. A mérési eredményekből (2-3. ábra) jól látható, hogy az eutrofizációt okozó anyagok javarészt a folyó vízhozamához igazodnak. A nitrogénnek csak negyede-ötöde, a foszfornak azonban fele koncentrált eredetű, szennyvíztisztítókból származó. A lebegőanyagok 90%-át a kisebb-nagyobb árhullámok hozzák, amelyek a tápanyagokra is uralkodó hatásúak. A foszfor fele a lebegőanyagokhoz kötődik. Ebből következik, hogy a Balaton 1976-ban megindult erősebb eutrofizálódását olyan módon lehet hatékonyan fékezni, hogy a teljes Zala-vízgyűjtőről (és a többi területről is) érkező koncentrált és diffúz tápanyagokat egyaránt visszatartjuk. A kis-balatoni térségben ilyen tározó létesítésével a Balaton katasztrofális vízminőségromlása nélkül, elegendő időt nyerhetünk minden olyan beavatkozásra, amely a szennyező anyagokat a keletkezésük helyén visszatartja és az eutrofizációt gerjesztő külső terheléseket megszünteti, ill. jelentősen visszaszorítja (Joó 1976). Tekintettel a tó medrében felhalmozódott eutrofizálódást gerjesztő anyagokra (belső terhelés), csökkentésük korlátaira (vízminőségi kotrás) még így is hosszú ideig tart a tó „meggyógyítása". Minél később kezdjük, annál tovább tart és többe kerül ez a munka (Somlyódy 1983).