Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Csoma János: A nagymarosi vízierőmű alatti Duna-meder vizsgálata

288 Csorna János hogy azok a szelvények állandóak (időben változatlanok), melyeknél az ismétlődő keresztszelvény felvételek azonosságot mutatnak, mederváltozás tehát nem jelentkezik. Önmagában nézve ez a megfogalmazás helytálló. Nem ad azonban felvilágosítást arra, hogy a mérceszelvény állandósága mellett miért változnak az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások is. Nyilvánvaló, hogy adott szelvény állandósága önmagában még nem meghatározója az adott vízhozamhoz tartozó levonulási szinteknek. Attól függően, hogy a szelvény alatt, illetve a mederben milyen változások következtek be, változhatnak az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások is. Az azonos vízhozamhoz tartozó vízállások változásainak meghatározásánál a vízhozam-nyilvántartás elsősorban vízállásadatokra támaszkodik, s ha az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások az időben változnak, az adott szelvényre meghatározott vízállás-vízhozam összefüggés érvényét veszti. Az ilyen, nem érvényes összefüggés alapján meghatározott vízhozam-statisztika tehát már nem tükrözi a vizsgált időszakban levonult vízhozamok valós értékeit. Egyértelmű lesz a feladat, ha a mérceszelvény állandósága helyett a vízmérceszelvény környezetének állandóságát, tehát a vízállás-vízhozam kapcsolat kialakulását befolyásoló teljes szakasz mederváltozásainak az azonos vízhozamok levonulási szintjeire gyakorolt együttes hatását vizsgáljuk. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy valamely vízmérceszelvény környezete akkor nevezhető állandónak, ha azonos vízhozamhoz tartozó vízállások az időben változatlanok maradnak, tehát a mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása zérus. Régebben a mérceszelvények állandóságának vizsgálata alapján a meder süllyedésére vagy emelkedésére óhajtottak következtetni. Természetes viszont, hogy az azonos vízhozam melletti szintek alakulása nemcsak a függőleges, hanem a vízszintes mederváltozásnak is függvénye. Ezért mi a vizsgálataink során a mederváltozásoknak a vízállásra gyakorolt együttes hatását kívánjuk figyelembe venni függetlenül attól, hogy az vízszintes vagy függőleges értelmű mederváltozásból adódott-e. A mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása legszabatosabban az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások vizsgálata alapján lenne meghatározható. Sajnos azonban ez a módszer általában csak igen ritkán alkalmazható. Az alkalmazás elsődleges nehézsége az, hogy a mederváltozások hatása a különböző vízhozam-tartományokban más és más értékkel jelentkezik. Legnagyobb ez a hatás a legkisebb vizek idején. Nagyvizek idején viszont még jelentős mederváltozások hatását sem lehet megbízhatóan kimutatni. így érthető, hogy a mederváltozások vizsgálatánál elsősorban a kisvízhozamok tartománya jön számításba. Ez annál is inkább így van, mivel a magyarországi szélsőséges vízjárású folyók esetében vízgazdálkodási szempontból éppen ezeknek a kisvízhozamoknak az ismerete alapvető. A kisvízhozamok viszont minden évben más és más értékkel jelentkeznek. így nyilvánvaló, hogy vizsgálataink céljára a kisvizek közül a legnagyobbat kellene kiválasztani, vagyis azt, amelyre minden esetben biztosan számíthatunk. Ez az érték azonban igen gyakran már olyan vízállás-tartományban van, ahol a mederváltozás hatása nem jelentkezik élesen. Bonyolítja a helyzetet az, hogy a változó medrü folyóknál éppen a mederváltozás vízállásra gyakorolt hatása alatt ismeretlen az a vízállás, amely mellett ellenőrző vízhozammérést kellene végezni annak érdekében, hogy az adott szelvényben valóban a kívánt vízhozam folyt-e le. A mederváltozások vízállásra gyakorolt hatása elvileg meghatározható a különböző időszakokban végzett vízhozammérések alapján megszerkesztett vízállás-vízhozam öszszefüggésekböl is. A különböző időszakokra meghatározott vízállás-vízhozam összefüg-