Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

A vízügyi jog fejlődése 155 szervezeti formában történő felhasználásával végezték szoros, közvetlen vízügyi irányítás alatt. Ezzel a feladatszervezéssel és költségviselési rendszerrel 1958-ra készen áll a vízgazdálkodás teljes feladat- és szervezetrendszere. Alapjaiban ezt vette át és ezt hozza el a mába a közcélú vízgazdálkodási feladatoknak a VT-ben kialakított szabályozása. A vízgazdálkodásnak ezt a szervezetszerű integrálódását részben - felismerésszerűen - megalapozta, részben pedig - a további kibontakozásával - követte a vízgazdálkodás egyes ágazati szaktevékenységeinek integrálódása. Ez a szakmailag integrálódott, „a szó igazi értelmében vett vízgazdálkodás" az, amely a vízügyi feladat tartalmává és a szabályozás alapanyagává vált, s amely a következőkkel jellemezhető. Korábban a saját közvetlen céljaik és módszereik szerint elkülönülő szakágazatok egymás melletti létezése helyett előállott a közös társadalmi célok által vezérelt, tervszerűen fejlődő, bonyolultan összetett és egymást kiegészítő működési elemekből álló egység, amelyben a korábban önálló szakágazati cél- és eszközrendszerek alrendszerekké lettek és a vízgazdálkodási belső munkamegosztás egységeinek a szerepét vették át. Korábban szakágazati elsőbbséget élvező vízkárelhárítás mellett előtérbe léptek, sőt - anélkül, hogy ez veszített volna jelentőségéből - túlsúlyba is kerültek a vízhasznosítási ágazatok, amelyek a majdani vízzel való gazdálkodás alapjait vetették meg, - a külterületi térségalakító műveletekhez pedig csatlakoztak a települések belterületi vízgazdálkodási munkálatai, amelyeknek egy rendszerben való összekapcsolódása viszont a majdani egységes térségi vízgazdálkodás alapjait rakta le. Korábban egyes érdekelteket, érdekeltségi csoportokat kiszolgáló vízgazdálkodás (helyesebben: „vízépítés") helyett a vízgazdálkodás „szolgálatai" össztársadalmi érdekűvé és méretűvé váltak, feladatai az egész társadalom összközösségi érdekviszonyait szolgáló és a népgazdasági ágazatok számára a működésük feltételeit biztosító társadalmi-gazdasági alrendszerré alakultak. Ezzel a vízgazdálkodás „megszűnt kizárólag mezőgazdasági jellegű ... tevékenység lenni. Kilépett korábbi szűk kereteiből, térben és feladatkörben egyaránt kiszélesedett, s a vizek kártételei elleni védekezésen túlmenően a vízkészletek átfogó, tervszerű és komplex hasznosításáig a vízzel kapcsolatos minden szükségletkielégítő funkciót felölel... A népgazdaság fejlődési arányainak megfelelően túlsúlyba kerültek az ipari és lakótelepi vízellátással, valamint a vizek minőségének védelmével kapcsolatos feladatok. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen a vízgazdálkodás nemcsak feladatait tekintve és szerkezetileg alakult át, hanem megváltozott a viszonya az egyes népgazdasági ágakhoz is. Feladatai ma már a népgazdaság szinte valamenynyi ágának területére kiterjednek ...", foglalja össze a fejlődés fő meghatározó jegyeit a VT miniszteri indoklása. Az igazán jelentős szerkezetváltás és az ebben lemérhető fejlődés ellenére, amely a korszerű, modern vízgazdálkodásnak már majd minden jegyét hordozza, a 60-as évek közepének vízgazdálkodása érezhetően még a szakágazatok által kifejtett szakmai működés tartalmaiban és ezeknek a népgazdasági ágazatok számára teendő szolgálataiban gondolkodik. Még nem tulajdonít súlyozott figyelmet a térségi egységben való összetettségének, bár a regionális, a térségi szemlélet a vízgazdálkodástól kezdettől nem volt idegen, s a területi vízellátási rendszerek gondolata már ekkor felmerült (Dégen 1959); továbbá még nem formálódtak benne önálló szakmai alegységekké a szakágazatok felett integrálódó egyes átfedő szakterületek (noha a vízkészlet-gazdálkodás és a vízminőség-védelem gondolata már a miniszteri indoklásból is kivehető). Ezek a hiányok már jelzik a következő - a VT megalkotása utáni - korszakban végbemenő fejlődés fő irányait. A másik jellemzője az akkori vízgazdálkodásnak, hogy szakmai szemlélete és gyakorlata - ebben a kórsakban még meghatározó módon - műszaki megközelítésű, és ilyen is marad egészen a VT megjelenéséig, sőt még azon túl is egy ideig, a közgazdasági megítélés még várat magára. Ugyancsak háttérben maradt ekkor még a műszaki szemiélet és teljesítményelv mögött a vízgazdálkodás igazgatási eleme, a „hatósági" eszközök