Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
4. füzet - Petrasovits Imre-Szalai György: A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés
A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés 463 7. A mezőgazdasági vízgazdálkodási fejlesztés előrejelzésének ökonómiai kérdései A vízgazdálkodás nem kielégítő színvonala a mezőgazdaságban: - korlátozza és bizonytalanná (ingadozóvá) teszi az egyéb feltételek alapján elérhető termést, - terméskiesést és egyéb veszteségeket okoz, - pusztul a termőtalaj és csökken a termőterület, - akadályozza a munkavégzést, ill. a munkák elvégzésében többletköltséget eredményez, - az előbbiek miatt az ökológiai erőforrások a biológiai és egyéb ráfordítások hatékonysága nem kielégítő. A vízgazdálkodás fejlesztése tehát a mezőgazdaságban gazdaságilag is indokolt, sőt elkerülhetetlenül szükséges. A meliorációs beavatkozások többsége hosszabb időre szóló gazdasági döntést jelent és hatásuk is több évet érint. A vízrendezés gazdasági elbírásánál is külön kell kezelni a dombvidékek úgynevezett völgyfenéki részét. Itt remélhető és várható el a 3-7 éves népgazdasági és a 4-8 éves vállalati megtérülés. A síkvidéki vízrendezésre szoruló területeken az elöntési térképek alapján valószínűsíthetők a mezőgazdasági közvetlen károk, valamint a termelési költségnövekedések, mint közvetett károk. Ezek együttes, húsz évre megállapított összege a vízrendezési ráfordításokkal szemben álló haszon egyik tétele. A haszon másik fő tétele a többlethozam értéke, amely változatlan termelési szerkezettel a vízrendezett területen húsz év alatt biztosan (reális becsléssel) elérhető. A vízrendezett terület fajlagos (km 2-nkénti) teljesítményét növeli a termelési szerkezet intenzív irányú módosítása. A szerkezetváltoztatás húsz évre számított többlethozam értéke a haszon harmadik tétele. A vízrendezéshez gyakran az öntözés is társul, ez esetben a számítást külön változatként is el kell végezni. Ilyenkor mind a ráfordítások, mind a haszon tételek összegei változnak. Az öntözésre berendezett terület 35-40%-a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területen helyezkedik el. Ezeken a területeken ténylegesen kedvezőtlenebb az öntözés hatékonysága. Az öntözési kapacitás bővítése feltételezi az egyéb meliorációk elvégzését is. Az öntözésfejlesztés további területei: az öntözendő növények megválasztása, az öntözött terület vetésszerkezetének kialakítása, a fajlagos hozamok tervezése, a területi teljesítmény megállapítása, a ráfordítások kimunkálása. Ezek figyelembevételével kialakítható a fejlesztés alapváltozata. Az állami támogatás növelése, rendszerének változása, a termékek árának emelése, az ár és az állami támogatás egyidejű változtatása további modellváltozatot jelenthet az öntözés fejlesztése szempontjából. Ez utóbbiak változása érzékenyen befolyásolja az öntözés hatékonyságát, ezen keresztül pedig a fejlesztés lehetőségét. Nagyon céltudatos szabályozási rendszerrel (beruházási támogatás, ártámogatás, költségelismerés, hitelpolitika) az öntözés hatékonysága növelhető és ezt az előrejelzéseknél érvényesíteni kell. Elsőként az öntözési és egyéb meliorációs beruházási ártámogatás növelését említjük meg, mely a mezőgazdasági vállalatoknál két következménnyel jár - csökken az egyszeri befektetés saját forrás- és hiteligénye, - csökken a kisebb vállalati beruházás következtében az éves termelési költség is.
