Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Petrasovits Imre-Szalai György: A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés

464 Petrasovits I. és Szalai Gy. Második lehetőség, hogy a szántóföldi termelésnél a támogatáson túl változatként a termékek árának változása (és nem változik az öntözési és meliorációs támogatás szerepe). Az árváltozás a gabonáknál lenne indokolt. A búzánál, a kukoricánál elképzelhetőnek tartunk tonnánként 1000 Ft-tal nagyobb árat is. Ez a közgazdasági beavatkozás azt eredményezné, hogy az öntözésre történő berendezkedésnél lényegében megteremtődne a vállalati érdekeltség, hiszen öntözött körülmények között km

2-ként 2-300 eFt-tal nagyobb jövedelmet lehetne elérni. Ebben az esetben természetesen az öntözési és meliorációs támogatást nem vettük számba. A harmadik modellváltozatként a szántóföldi termelésnél mind a termékek, mind az öntözési és meliorációs beruházások támogatása jöhet szóba. Ezt tartjuk olyan közgazdasági helyzetnek, mikor a meglévő főművi kapacitás által biztosítható öntözési kapacitást vállalati érdekeltségre alapozva ki lehetne használni. A gyepnél a modell-változatban öntözési támogatás szerepel. Ez alatt azt értjük, hogy a nagyobb állami ártámogatás mellett elengedik a vízdíjat (a szükségen felüli felhasználásánál viszont büntető vízdíjat kell fizetni) és ez évenként és km

2-ként becslésünk szerint 20-80 eFt-ot tehet ki. Az amortizáció eredményeként és a vízdíj elmaradása segítségével lényegében - ha szerényen is, de - minden esetben jövedelmezővé válik a gyep öntözése. A gyepnél maradva második modell-változatként az öntözési támogatás mellett olyan támogatást javaslunk, amikor az öntözött körülmények között előállított fűhozam termelésének többletköltségéhez is támogatást kapnak a vállalatok. Ezen támogatás nagysága kedvezőtlen adottságok között 80 eFt, közepes adottságnál 60 eFt, kedvező adottságnál 40 eFt lehetne km

2-ként. Ezen rendszerrel lényegében közvetett úton a szarvasmarha-tenyésztéshez is kedvezőbb érdekeltséget teremtenének. Az ökotípusokra alapozott vízgazdálkodási - öntözési és vízrendezési - előrejelzés realizálása érdekében szükségesnek látszik olyan ökonómiai értékelési módszer kidolgozása, amely lehetővé teszi a különböző közgazdasági környezetben egyrészt azonos ökotípusok, másrészt a különböző ökotípusok ökonómiai megítélését, mind népgazdasági, mind vállalati szinten. Ilyen módszer azt is lehetővé tenné, hogy a végrehajtott melioráció által előidézett ökotípus-módosulások - eltérő közgazdasági feltételek esetén is - ökonómiailag összehasonlíthatók legyenek a jelenben, vagy valamilyen időhorizonton. 8. Javaslatok A kapott eredmények közvetlen alkalmazása javasolható: - a vízgazdálkodás népgazdasági és területi tervezésében összehasonlító tér- és időbeli sorrend kialakításához az öntözés és vízrendezés ökológiai szükségességéről, - a földhasználati, a vetésszerkezeti arányok és kombinációk ökológiai szempontból való összehasonlításához tájanként, a vírendezés - öntözés mértékétől függően, - a térségi melioráció térbeli és időbeli sorrendjének, a megvalósítás rangsorának különböző változatokban való kialakítására, - az agroökológiai potenciál jobb kihasználásához és növelési feltételeinek meghatározásához (Petrasovits-Rácz 1984), - az ökológiai lehetőségek és az ökonómiai realitások összevetésére, - a feltárt ökológiai összefüggésekre épülő új öntözővíznorma szabályozás kialakítására, melynek lényege, hogy a jelenleginél kisebb (víztakarékos), ökotípusonként és kultúránként, valamint aszály esetére differenciáltabb értékeket, korlátozási sorrendet tartalmazzon, és a vízpazarlást fizettesse meg.