Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Hozzászólás Somlyód) László: Szennyezőanyagok terjedésének... 419 kb. 0,6 sec, míg kisvizek esetén kb. 1,0 sec, ami természetszerűen adódott a maximális mért sebesség értékéből. Somlyódy is említi a diszperziós tényezők számításánál, hogy a logaritmikus sebességprofil feltételezésével lehet bizonyos jellemzőket meghatározni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a hosszirányú sebességek szórás négyzetére, variációs tényezőjére is az adott sebességprofil jellemzőit tartalmazó összefüggéseket kapunk. Más oldalról elindulva, feltételezve, hogy az átvonulási idők eloszlásfüggvénye exponenciális eloszlást követ: 1975-ben levezettem a sebességek eloszlásának alakját az átvonulási időket egyetlen exponenciális eloszlással jellemezve: ahol D-a szelvény középsebesség és t>

ma

x - a maximális sebesség. Ennek a sebességeloszlásnak az alakja olyan, hogy csak nulla és v

ma

x között vehet föl értéket, a t>

ma

x-ot nem lépheti át. Ez az a bizonyos határ, amelyről fentebb szó volt. Az átvonulási idők exponenciális eloszlásának felvétele, kiegészítve a maximális sebességgel a statisztikában jól ismert háromparaméteres gamma-sűrűségfüggvényhez ve/et. Ezt alkalmaztam 1974ben az egydimenziós levonulási modellben (BME 1974) és hasonló eredményt kaptam, mint Somlyódy 9. ábráján látható. A gamma-sűrüségfüggvény kezdőpontját (A"

0-paraméter) a minimális átvonulási idők összegeként, vagyis a maximális sebességek és a vizsgált folyó-szakasz hossza alapján számítottam. Az itt közölt /. ábra figyelmeztet azonban arra, hogy az átvonulási időket egyetlen exponenciális eloszlással - és ebből adódóan a sebességeket egyetlen g(v) eloszlással jellemezni nem lehet, mert ha tovább nem is, de legalább két részre kell bontani az áramlási teret: szélső pontokra (határréteg) és belső pontokra. Ez még további kutatás feladata, de valószínű, hogy a diszperziós tényező meghatározására, számítására is hatással van. Somlyódy cikkének másik részéhez az elkeveredés kétdimenziós modelljével kapcsolatos észrevételem az, hogy a valóság túlzott leegyszerűsítését tartalmazza, míg az általános és egzakt hidraulikai modellek a másik oldalon túl messzi vannak még és bonyolultságuk kevés gyakorlati eredménnyel kecsegtet. Elképzelhető a kettő között egy közbenső út, ami az áramcső koncepción alapszik. Ez a lehetőségekhez mérten figyelembe veszi az áramlási viszonyokat, a geometriai adottságokat, amelyek szinte minden elkeveredési vizsgálatnál rendelkezésre állnak. Az 1978-as és 1980-as dunai vizsgálatoknál például azt az egyszerű eljárást alkalmaztam az áramcsövek, pontosabban az egyenvízhozamú sávok előállítására, hogy a keresztszelvény menti vízhozamösszegző vonalat bontottam föl azonos vízhozamú szakaszokra és így kaptam a folyó keresztszelvény menti azonos vízhozamú sávokat. Az egymástól L távolságra lévő szelvények között a szétterülés mértékére jellemző szórást én is a diszperziós tényező alapján számítottam: v max