Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Hozzászólás Somlyód) László: Szennyezőanyagok terjedésének... 415 természeti jelenség, vagy más néven a valóság jókora távolságra kerülhet egymástól. Modell és valóság egy olyan témakör, amit alaposan kell tanulmányozni és állítom, hogy a tudományos kutatás állandó és legfontosabb harci területe. S ezt alátámasztja Mekis-Szöllösi-Nagy (1985) cikke ugyancsak a VK 85. 2. számában, csupán egy keveset kell továbblapozni, ahol is Szöllösi-Nagy úgy vélekedik, hogy a seregnyi modell meglétének a tényét - ott a csapadék-lefolyás kapcsolatról van szó - a modellezés körüli bizonytalanság és a szubjektivitás okozza. Ez való igaz: a modellezés, vagyis a modell és valóság viszonya és a szubjektivitás; a modellt alkotó individualitása a két meghatározó. így hát kétségeim vannak az egyedül üdvözítő út létében és annak hangoztatása inkább a diktatúra, mint a józan ész diadala. Ezért az ismert jelszót átalakítva azt mondom: virágozzék száz modell. Vagy ha nem is száz, de legalább kettő, hogy a dialógus fent maradhasson. És ez vonatkozik az elkeveredési folyamatok modellezésére is. A fentiekkel kapcsolatban ide kívánkozik Németh (1980) szép gondolatsora az „Összefoglaló a nyolcadikban" című tanulmányából: „Az első metafizikusok: világmodelleket készítettek, az ilyen világmodellből az első csodálatot gerjeszt, a második vitát, a tizedik nevetségbe fullasztja valamennyit. Az ember rájön, hogy sok a gondolható, s csak egy a valóságos. Magát a gondolkodást kell megismernünk és megnevelnünk, hogy a gondolható és az igaz közt különbséget tudjunk tenni. A görög filozófiában ezt a lépést Szókratész tette meg. Az igaz és hamis megkülönböztetésére új eljárást talált ki: ez a dialektika." Hogy különböző modellek élnek és virágoznak, mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a VK 1985-ös száma, ahol Rátky azt írja „a nyíltfelszínű vízmozgások egydimenziós számítása lényegében megoldott feladat", míg Szöllösi-Nagy néhány lappal odébb más úton kísérletezik. És azt hiszem csak a dialektika, a helyes gondolkodás érheti el, hogy ami most külön-külön tenyészik (Somlyódy, Rátky és Mekis-Szöllősi-Nagy cikkei) egy csokorba kötve mutassák a valóság modellezésének szép példáját. És valóban már csak utolsó idézetként, még mindig a VK 1985/2-es számából: Pintér (1985) írja hozzászólásában „...indokolt és célszerű, ha a természeti jelenségek matematikai modelljeinek valóságtartalmát (elméleti hátterét) a lehetőségekhez mérten megőrizzük, hiszen amúgy is számos pontatlanságot követünk el szándékosan, az egyszerűsítés érdekében, vagy akaratlanul". Amit szintén a legteljesebb mértékben megszívlelendőnek tartok minden modellezésnél. Visszatérve eredeti témánkhoz, Somlyódy Szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban című cikkéhez, két dologról szeretnék még szólni, az egyik a paraméterek meghatározása, kiválóan a diszperziós tényezőjé, a másik pedig egy alternatív valóságleírási útnak; a véletlen bolyongási modellnek a rövid megemlítése, különös tekintettel arra, hogy ezek a cikkeim a Műszaki Tudományban ( Kontur, 1978, 1980) és külföldön (Kontur-Ambrus 1982, Kontur-Szolnoky 1983) jelentek meg, így elképzelhető, hogy a Vízügyi Közlemények olvasóközönségéhez nem jutottak el, s újdonságszámba mennek. A diszperziós tényezők becslése köztudomásúlag a homályos pontok közé tartozik. A cikkben az 194. oldalon d y-r?t a (33)-as, illetve a (34)-es összefüggés 0,15, illetve 0,2-0,6 értéket ad meg, sőt Fischer-Leist-Koh-Imberber-Brooks-ra való hivatkozással 0,6-os átlagot ajánl, ezzel szemben az I. táblázatban Muszkalay mérései találhatók, ahol az egyedi eseteket kivéve - a legnagyobb érték d y-ra 0,25 és az átlag inkább 0,02, mint 0,2 körül van. Ez elég jelentős eltérést jelent a javallott és a ténylegesen mért érték között, ami elgondolkodtató. A (31) és (35) képletek a fenékcsúsztató sebességet, «*-ot használják u* = ^ g RJ, ez
