Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

3. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajon épülő, földanyagú völgyzárógátak ellenőrzése

372 Hamvas Ferenc A szivárgó víz hőmérsékletének rendszeres mérése jól hasznosítható következtetésekre ad lehetőséget. A 4. ábrán jól látható, hogy a tározó feltöltésének kezdeti szakaszában (január hó) a bal oldali és a jobb oldali gátrész szivárgó vizének hőmérséklete nagyjából egyenlő volt. Amikor a tározó feltöltése intenzívebbé vált a jobb oldali gátrész átszivárgó vizének hőmérséklete egyre csökkent, a vízhozam viszont gyorsan nőtt. A bal oldali gátrész átszivárgó vizének hőmérséklete alig változott, vízhozama kismértékben növekedett. A jobb oldali gátrész szivárgó vizének hőmérséklete csak májusban kezdett növekedni, majd július hónapban meg is haladta a bal oldali gátrész szivárgó vizeinek hőmérsékletét. A jelenség világosan arra vall, hogy a tározó vize és a jobb oldali gátszakaszon átszivárgó víz között gyors a közlekedés. A vízhőmérséklet-mérések is arra világítanak rá, hogy az átszivárgó vízhozamot nemcsak a tározási- és az elvezető csatorna szintje, hanem a geológiai vízgyűjtőn összegyülekező, és elsősorban a jobb oldali gátrészen megjelenő rétegvíz mennyisége is befolyásolja. A 4. ábrán látható, hogy amikor május hónapban - közel azonos tározási szint mellett - a rétegvizek apadása az átszivárgó víz mennyiségét számottevően csökkentette, a szivárgó víz hőmérséklete is gyorsan csökkent. Ennek az lehet az oka, hogy a hideg tározóvíz a gyors közlekedés miatt azonnal éreztette hatását. A bemutatott esettel kívántuk érzékeltetni a hidraulikai ellenőrző mérések lehetőségeit. A kiragadott esethez hasonlókkal számos, üledékes talajra épült földanyagú völgyzárógátunknál találkoztunk. Az adatsorok folyamatos elemzése lehetőséget ad a kedvezőtlen szivárgáshidraulikai jelenségek okainak feltárásához, az elhárító műszaki tevékenység hatásosságának ellenőrzéséhez. A tározó vizének, valamint a talajt alkotó kőzetek kémiai tulajdonságaitól függően különböző oldási-kötési folyamatok játszódnak le. Az egyik völgyzárógátnál a kémiai reakciók következtében képződő csapadék habosodása miatt a teljes szivárgó rendszer eltömődésének veszélye lépett fel. A veszély elhárítására kémiai anyagok beadagolásával kísérleteztünk. Ez rendkívül nehéznek bizonyult, hiszen éppen a legkényesebb helyek voltak a legkevésbé hozzáférhetőek. Szerencsére a probléma természetes úton megoldódott, mivel a tározó kolmatációja következtében csökkent a szivárgás, elmaradt a felhabosodási folyamat. Mindenesetre intő példa volt arra, hogy kémiai elemzésnek is szerepe lehet a szivárgási problémák megoldásában. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a mozgásvizsgálatok és a szivárgáshidraulikai ellenőrző mérések egymást kiegészítik, egymással szoros kapcsolatban vannak (Hamvas-Starosolszky 1967). Világosan kell látnunk, hogy a szivárgáshidraulikai rendellenességek súlyosan veszélyeztetik a gát és műtárgyai helyzeti állékonyságát. A tervezéskor mértékadónak felvett felhajtóerő, kilépési gradiens, szivárgási sebesség stb. értékének növekedése megváltoztatja a földanyagú gát előírt vagy számított szerkezeti tulajdonságait, így a gát - mint szerkezet - nem felel meg az előírt biztonság szempontjából. Földanyagú völgyzárógátak tervezésekor éppen ezért feltétlenül gondoskodni kell olyan műszaki létesítményekről, melyek adott esetben lehetővé teszik a szükséges mértékű elhárító munkák végrehajtását. Ennek módozatait a fenntartási utasításban operatív terv formájában célszerű megadni.