Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Starosolszky Ödön: Gondolatok a hidrometria fejlesztéséről

Vízügyi Közlemények, LXVIII. évfolyam 1986. évi 2. füzei gondolatok a hidrometria fejlesztéséről DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN

1 A hidrometria (a vízméréstan) az operatív vízrajzi tevékenység, a hidrológiai előrejelzés és a hidrológiai kutatás alapja és kiindulása. Megbízható és pontos adatok nélkül nem lehet a vízkészleteket felmérni és elosztani, a vízi létesítményeket méretezni, megtervezni és megépíteni, a vízgazdálkodási rendszereket üzemeltetni. A hidrometria fejlesztése alapvetően két különböző feladatot foglal magába: a műszerek és a felszerelések, illetve a mérési (észlelési) módszerek fejlesztését. A hidrometria történetét az egyiptomiak Nilométerétől jegyzik, a mai értelemben vett műszaki tudományág a múlt században indult fejlődésnek. A fejlődés első szakaszában is születtek jelentős elgondolások, sokszor az időben technikai fejlettség miatt megvalósíthatatlanok (pl. Faraday elektromágneses vízhozammérése a Temzén), és napjainkban az elektronika fejlődésével már alkalmazhatók. A hidrometria szintje, mint gazdasági tevékenység megalapozója, mindenkor a vele elérhető gazdasági céltól függ. Ahol a víz értéke jelentős, ahol a víz hasznosítása komoly anyagi következményekkel jár, ott költséges fejlesztés is indokolt. Ebből következően a hidrometria fejlődése elválaszthatatlan a gazdasági fejlődéstől, még akkor is, ha infrastrukturális célokat is szolgál. Azokon a területeken, ahol közvetlen haszna egyértelmű, nagy pontosságot követelnek meg tőle, akár költséges műszerek és mérési módszerek árán is. Ahol haszna közvetett, többnyire viták és meggyőzés révén lehet csak anyagi fedezetét megteremteni, gyakran szerényebb pontossági igények ellenére is. 1. Történeti visszapillantás és a jelen A magyar vízgazdálkodás fejlesztésének története szorosan összefügg a hazai hidrometriai fejlesztéssel. A reformkor történetében Vásárhelyi nevéhez fűződik az első, publikált magyar vízhozammérések és a sebességeloszlások elvi vizsgálata. Ezután több évtized telt el, amikor a századfordulón a magyar műszerfejlesztés a világ élvonalába került (Hajós 1906, Stelczer 1986). Az első és a második világháborút megelőző nagy mérőkampányok a vízerőkészletek felmérését célozták és kihatottak a méréstechnika további fejlődésére. A század elején létesültek az első kábeles mérőszelvények, a harmincas évek öntözési fejlődése hatott a mérőműtárgyak első hazai alkalmazásaira (Lászlóffy 1935). A felszabadulást követő évtizedre a mennyiségi fejlődés volt jellemző, az ország vízkészletének felméréséhez és számos tervezés érdekében sok ideiglenes vízhozammérő 1 A kézirat érkezett: 1986. II. 19. 1 Dr. Starosolszky Ödön oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidraulikai (Vízépítési) Intézetének tudományos tanácsadója, igazgató.