Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Starosolszky Ödön: Gondolatok a hidrometria fejlesztéséről

Gondolatok a hidrometria fejlesztéséről 283 szelvény létesült, ebben az időben végezték évente a legnagyobb számú vízhozammérést, szinte kizárólag sebességmérő szárnnyal, erőltetve a természetes szelvényekbeli vízhozamgörbék alkalmazását. Ekkor írta Németh Endre (1954) átfogó Hidrológia és hidrometria tankönyvét. Az 1950-es évek végén az öntözővízhozam mérés bevezetése számos újítót indított különféle berendezések kialakítására és alkalmazására - pl. a mellékáramkörü mérésre -(Haszpra 1959). Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy kisvízfolyásainkon a beépített mérőszelvények nélkülözhetetlenek (Puskás-Starosolszky 1959). A ma is használatos átfogó, önálló hidrometriai kézikönyvet, a Vízhozammérési zsebkönyv-et is ekkor írták (Muszkalay-Starosolszky 1959). Az 1956-1965 években kiterjedt laboratóriumi és helyszíni vizsgálatok folytak a vízhozammérés fejlesztésére (Starosolszky 1961), ezeket a tapasztalatokat gyűjtötték össze egy átfogó kézikönyvben, amelyet ma sem helyettesít más alapvető munka (Starosolszky- Muszkalay-Börzsönyi 1977). Az 1970-es évek közepe a konszolidáció időszaka: a méréseket szabályozó vízügyi műszaki segédletek összeállítása kezdődik el. Komoly gyakorlati lépés a hidrometria országos fejlesztésére a központilag beszerzett vízállásírók, csapadékírók és sebességmérő szárnyak szétosztása, amelyek ma is a vízrajzi hálózat műszereinek zömét képezik. Ekkor jelenik meg a távmérés a vízrajzi hidrometriában, mégpedig hazai fejlesztések eredményeként (Hydra, Telexdat, Zagyva-Tarna), illetve a korszerű méréstechnika (ultrahangos és elektromágneses vízhozammérés). Idáig a futólépésben megtett történeti visszatekintés, amely csupán a fejlődés néhány jelentős, meglehetősen önkényesen kiválasztott lépését villantotta fel. A jelen helyzet a hazai hidrometria területén távolról sem egyöntetű, míg egyes területeken a korszerű technika kezd általánossá válni (pl. a FővárosiVízművek főmérőinek lecserélése elektromágneses hozammérőkre), más területen a kezdeti technika rögződött meg (pl. a talajvízkút észlelő hálózat vízállásészlelése). A közelmúltban több fejlesztő helyen tett lépések az univerzális vízállásmérők és regisztrálók kifejlesztésére még nem vezetett gyártmányszintre és piacon kapható berendezésre. A mikroelektronika megjelent a hazai hidrometriában már a múlt évtizedben a zsebszámológépes, mérőszárnyas vízhozammérésben és alkalmazásra került a sebességmérő szárnyak hitelesítésére a közelmúltban épített hitelesítő csatorna műszerezésében is (Muszkalay-Starosolszky 1986). A számítógépek valóban gyökeresen változtatták meg az adatfeldolgozást, elemzést és tárolást, most érkezett el az ideje a mérések területén való kiterjedtebb, a kutatáson túlnyúló alkalmazásának. Ennek elsősorban anyagi korlátai látszanak: az új technika költségei sokszor jelentékenyen nagyobbak a hagyományosnál, ugyanakkor ennek gazdasági hatékonysága nehezen mutatható ki, illetve a szükséges keretek nem állnak rendelkezésre. 2. Néhány kiemelkedő eredmény A hidrometria fejlesztése tehát nem szűkíthető le az operatív vízrajzi tevékenység rutin méréseire, amelyek kétségkívül már csak nagy számuk miatt is - a legfontosabbak. hanem a vízépítés-vízgazdálkodás különleges feladatainak megoldását kell szolgáltatniok. A tágabb értelmű hidrometria területén a hazánkban végzett két- és háromdimenziós áramlásmérések jelentenek nemzetközileg is kiemelkedő eredményt, elsősorban Musz-