Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Fejér László: A vízsebességmérések fejlődése Magyarországon a vízrajzi osztály megalakulása előtt
272 Fejér László Huszár 1825-ben Pozsonynál, és öt hozzá közel eső dunai szelvényben végzett vízsebességmérést, melynek során megfigyelte, hogy ugyanazon vízállásnál hol nagyobb, hol pedig kisebb sebesség jelentkezik, ami a lefolyó vízhozamnak a mindenkori vízszínesés szerinti változására utalt. Huszár Mátyásnak a Körösökön és a Dunán tett mérések tapasztalatai alapján több javaslata született a mérési módszer és a műszer használhatóságának jobbítására. A Duna gyors vízállásváltozásánál (pl. áradás idején, amikor a folyó mélysége és vízsebessége nagyobb volt a megszokottnál) az egyetlen műszerrel végrehajtott mérés túlságosan lassúnak bizonyult a változások gyors nyomon követésére, amiért Huszár javasolta 10 Woltman-szárnynak olyan összekapcsolását, hogy azok egyidejűleg a függély 10 pontjában működhessenek, és 100 másodperc elmúltával egyszerre legyenek megállíthatók. Nagyobb mélység esetén a víz nyomása gyakran eltörte a műszerleeresztő rudat, ezért Huszár rúd helyett ólomsúllyal terhelt kötéllel próbálkozott. Maga az alkalmazott Woltman-szárny sem felelt meg az itthoni igényeknek, ezért Huszár némi módosításokat eszközölt rajta. A sorozatos vízsebességmérésekre a dunai mappáció befejező szakaszában (1835 után) már Hieronymi Ottó Ferenc vezetésével került sor, zömmel az 1836. és 1838. évi őszi kisvizek idején. A mérések eszközeiről és végrehajtásuk módjáról Hieronymi 1840-ben kelt jelentéséből értesülünk. A hajózás zavartalansága érdekében a mérési szelvénynek mindig csak egy részét zárták el. A kb. 150 m hosszú szelvénykötelet előbb a part és egy lehorgonyzott anyaladik között feszítették ki és 40 méteres távolságokban közbenső ladikokon alátámasztották, majd miután ebben a szelvényben elkészültek a méréssel, egy következő szakaszban folytatták a munkát. A sebességet kezdetben 5,7 m, később 9,5 m távolságra vett függélyekben mérték 0,95 méterenkint (3 láb) növekvő mélységben egészen a fenékig. A sebességmérő műszer egy 2,6 cm vastag, 1,9 m hosszúságú csődarabokból összecsavart rúd végére volt rögzítve. A szárnynak 3. ábra. A Duna mappációnál használt Woltman-szárny Petzelt József tankönyvéből (1847) Fig. 3. A Woltman-rotor used at the mapping of the Danube River as depicted in J. Petzelt' s textbook
