Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Fejér László: A vízsebességmérések fejlődése Magyarországon a vízrajzi osztály megalakulása előtt

270 Fejér László \ук.аво235\ /. ábra. Különféle vizsebességmérők 1690-1790 között Fig. 1. Different velocity-meters between 1690 and 1790 A 18. század második felében az ország gazdasági élete a békés körülményeknek köszönhetően nagyobb ütemű fejlődésnek indult, s a vízügyi tevékenység iránti érdeklődés is megélénkült. Még a közigazgatás emberei sem nélkülözhették az elemi vízépítési ismereteket. Talán ennek köszönhető, hogy 1783-ban mindjárt két könyv is megjelent Magyarországon, amelyben szó esik a vízsebességmérés módjáról. Hadaly Károly latin nyelven megírt „Elemente hydrotechniae" c. munkájában (1783) megtaláljuk a kor legtökéletesebb sebességmérő műszerének, a Pitot-csőnek rajzát és használatának leírását, amely a könyvet a hidrometria legrégibb magyarországi emlékévé avatja (2. ábra). Ugyancsak latinul jelent meg Horváth Ker. János „Praelectionum mechanicarum" c. művének második kötete, amelyben ismerteti a gömbúszóval, Pitot-csővel és a kvadránssal végezhető mérési módokat. Mindkét tudós szerző az 1782 óta már állami mérnöki oklevelek kiadásának jogával felruházott budai egyetem professzora volt, s az egyetem mérnökképző intézetéből (Institutum Geometricum) kerültek ki azok a neves reformkori vízmérnökök (Beszédes. Huszár, Vásárhelyi és társaik), akik a nagy magyar folyók, a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyóik vízrajzi felvételeit készítették el a 19. század első felében.