Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Dóka Klára: A "vízrajzi leírások" forrásértéke

Vízügyi Közlemények, LXVI1I. évfolyam 1986. évi 2. füzet a „vízrajzi leírások" forrásértéke

1 DR. DÓKA KLÁRA

2 A folyók, tavak mellé települt lakosság ősidők óta rendszeresen figyelte a vizek járását, a vízállás valtozásait, a jégzajlással, ái vizek levonulásával kapcsolatos jelenségeket. Az ősi tapasztalatok nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak, és azokat a kisebb-nagyobb népcsoportok, faluközösségek kollektív tudata őrizte. A szeszélyes járású folyóknál épült helységekben az élet elképzelhetetlen volt a vizek pontos ismerete nélkül. Abban az időben, amikor a lakosság egyes területeken a földművelés és állattartás mellett alapvető élelmiszereit az ártéri gazdálkodásból szerezte, a vízivilággal való együttélés feltételezte az ember és a természet magasszintű együttműködését. Az ősi „vízrajzi" ismereteket írásos anyagok kevéssé őrizték meg. A történelmi helyzet alakulása, a török háborúk, a lassan induló újjáéledés miatt csak a 18. század elejétől beszélhetünk az ország vízrajzilag érdekesebb vidékein érdemi írásbeliségről, amely már levéltári anyag formájában az utókorra maradt. Ebben az időben a lakosságot azonban a vizek járása elsősorban a hajózás és földművelés, kevésbé a gyűjtögetés és hagyományos ártéri életmód szempontjából foglalkoztatta. 1715-ben, 1720-ban, 1828-ban, valamint Mária Terézia királynő úrbérrendezése során, központi összeírásokra került sor, amikor az egyes községekben a biztosok megkérdezték a lakosokat - többek között - az árvizekről, ezek következményeiről, a hajózási, tutajozási lehetőségekről. Az ország valamennyi községéről rendelkezésre álló, igen részletes anyag sok korabeli „vízrajzi" adatot közöl a vizek járásáról, kiemelve a hasznos (benefíciumok) és káros (malefíciumok) hatásokat (Országos Levéltár, a továbbiakban OL N 78, N 79, N 26. és С 59. törzsszámok). Az összeíró biztosok feljegyezték, milyen időközönként voltak árvizek, ezek a faluhatár mely részét öntötték el, hogyan ismétlődtek évenként, milyen változásokat idéztek elő a vegetációban. 1828-ban már feljegyezték az első vízszabályozások eredményeit, helyenként utaltak a csapadék- és jégviszonyok alakulására is. Az országos összeírások célja az uralkodó számára az adóalap felmérése volt, így a lakosság gyakran eltagadta jószágait, és a természeti tényezőket illetően is igyekezett helyzetét a valóságosnál rosszabbnak feltüntetni. Szinte minden folyó menti községben olvashatunk ezért elöntött szántóföldekről, mételvkórt termő, vizenyős rétekről, ingadozó vízjárású, hajózásra alkalmatlan folyókról. 1782-85-ben, amikor az első katonai felmérés befejeződött, az uralkodó rendeletére az egyes térképlapokhoz részletes országleírás készült, amely közli az egyes községekre 1 A kézirat érkezett: 1986. II. 2. 2 Dr. Dóka Klára oki. levéltáros, a történelemtudományok kandidátusa, az Új Magyar Központi Levéltár (UMKL, Budapest) főmunkatársa.