Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A leürített tiszalöki hajózsilip 629 2. Értékelés A mérések tájékoztató jellegűek, azonban így is sok fontos következtetés vonható le belőlük. A leürítés jelentős függőleges mozgást okozott. A hajózsilip jobb és bal oldali falának mozgása megegyezik az elméletileg várhatóval. Az altalaj rugalmasan viselkedik, tönkremenetelére utaló jelenséget nem tapasztaltunk. A leürítés során káros mértékű műtárgymozgás nem következett be. A betonvizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a betonminőség általában megfelel a szilárdsági követelményeknek, az elmúlt három évtized alatt jelentős szilárdságcsökkenés nem következett be. Figyelemre méltó azonban az egyes méréseken belüli és a mérési átlagok közötti nagy szórásérték, valamint a kis szilárdsági értékek előfordulása. Ezért feltétlenül szükség van részletesebb betonvizsgálatra, elsősorban a vízoldali 2. tömbön, de a többi betonszerkezeten is. A szemrevételezés alapján megállapítható, hogy a betonelemek felülete egyenletes, korróziós vagy más eredetű felületi károsodás nem látható, az osztóhézagok mellett a sarkok letöredeztek. Az osztóhézagok a vízoldalon a 2. kivételével jók, a parti oldaliak hibásak, különösen a 2. és az 5. számú. A parti 5. osztóhézagban észlelt vízfolyás oka, a relatív elmozdulások vizsgálata alapján megállapítható: a korábbi leürítések hirtelen terhelésváltozásának hatására bekövetkezett süllyedéskülönbségek és a falelemek elforgása okozta feszültségek következtében a dilatációs szerkezet tönkrement. Ezt bizonyítja a burkolatnak ezen a helyen bekövetkezett süllyedése is. A többi függőleges osztóhézag ilyen mértékű károsodást eddig nem szenvedett. A vízszintes elemeket elválasztó osztóhézagok süllyedéskülönbség-változásának folyamatos ellenőrzése nem lehetséges, ezért a leürítések során szükség lenne a mérések rendszeres elvégzésére a keletkező hibák észlelésére, azok idejében történő kijavítására. Az észlelt kis buzgárok, csurgások, szivárgások közvetlen veszéllyel nem fenyegetnek, mivel helyükön általában egyirányú - hajózsilipkamra - felőli vízmozgás van. Ezeken a helyeken valószínűleg üregek is találhatók a talajban, melyek az osztóhézagok károsodását elősegítik, gyorsítják tönkremenetelüket, ezért a műtárgy állékonyságának megóvása érdekében a hibák kijavítása szükséges. A betonszerkezeteken több helyen szemmel látható repedéseken keresztül szivárog, folyik át a víz. Nem volt lehetőségünk alaposabb vizsgálatra, bár fontos lenne tudni, milyen mértékűek a repedések, meddig terjednek a szerkezetben, hogy állékonysági és üzemelési problémát jelenthetnek-e. A műtárgy körüli talajvízre a leürítés hatása nem mutatható ki, a kútvízszintek az alvízszint csökkenésével süllyednek. A parti oldalon az 5. osztóhézagban tapasztalt vízfolyás vízhozama olyan csekély a talajban áramló és jelenlevő víztömeghez képest, hogy hatása nem jelentkezik a kutakban. Az 1983. évi felülvizsgálat során nem került sor a kamra és környéke állapotvizsgálatára és a javítási, állagmegóvási munkákra. Olyan hibák maradtak feltáratlanok, ill. kijavítatlanok, melyek a jövőben komolyabb problémát okozhatnak (így pl. a hibás 5. osztóhézag parti részén a burkolat). Összegzésképpen megállapítható, hogy a hajózsilip állékonyságát közvetlenül veszélyeztető jelenséget nem figyeltünk meg, a következő leürítés alkalmával a most feltárt hibák kijavítása és részletesebb ellenőrző vizsgálatok elvégzése viszont feltétlenül szüksé-