Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Déri József: Változások a Duna jégjárásában

Változások a Duna jégjárásában 617 1.2. Jég járást módosító termodinamikai hatások A jégjelenségek alakulását döntő módon a hűtő (a levegő) és a hűtött közeg (a víz) termodinamikai jellemzői határozzák meg (Starosolszky 1970). E közegpár fázisátalakulással kísért hőháztartását befolyásoló antropogén hatások csak akkor értékelhetők, ha megvizsgáljuk a hűtőteljesítmény tényezőit és kimutatjuk azok stabilitálását, illetve változási tendenciájukat. A víz-levegő határfelületén keletkező jég kialakulásában meghatározó szerepet játszó határfelületi konvekciós hőáramot a következő ismert egyenlettel határozhatjuk meg: Q* = (X A A t, [W], (3) ahol a = hőátadási együttható [W/m

2 • °C]; A = a hőátadásban résztvevő vízfelület [m

2]; At = tyy — t [°C] t

w — a víz hőmérséklete [°C]; t = a levegő hőmérséklete [°C]. Adott (a) hőátadási együttható és (A) hűtőfelület esetében a legnagyobb hűtőteljesítmény akkor alakul ki, amikor a levegő hőmérséklete a legalacsonyabb. A Duna vizsgált szakaszán az éven belüli leghidegebb hónap a január. Ezért az 1871-1985 közötti időszak januári havi minimális léghőmérséklet (?

m

o, mi

n) idősorát matematikai statisztikai módszerekkel elemeztük. A vizsgálat eredményét a III. táblázat foglalja össze. III. táblázat A Duna budapesti szakaszán a január havi minimális léghőmérsékletek sokévi átlagai A vizsgált részidőszakok A január havi minimális léghőmérséklet (<

n

o, m J [°C] A vizsgált részidőszakok átlaga szórása 1871-1900 -8,92 -4,13 1901-1942 -7,10 -4,18 1943-1985 -7,77 -4.07 A III. táblázat alapján megállapítható, hogy a január hónap minimális léghőmérsékletének sokévi átlaga a múlt század utolsó negyedében 26%-kal nagyobb volt, mint századunk első felében. A századunk második felére jellemző átlag 9%-kal nagyobb, mint az első század felében kialakult érték. Az adatsorunk megbízhatóságát ellenőriztük. Az ismert statisztikai módszerekkel is kimutatható volt a részidősorok függetlensége és egyöntetűsége. A f-próba alkalmazásával bizonyítottá vált, hogy az egyes részidőszakokra jellemző léghőmérsékleti átlagértékek között nincs szignifikáns eltérés. Ebből arra lehet következtetni, hogy az egyes vizsgálati időszakokban bekövetkezett állójégidőtartam-változásokat főként a hőterhelések okozta vízfelmelegedés és a vízhasználatok által előidézett vízminőségváltozás eredményezte. A Duna jégjárásváltozásában tehát a hidrotermofizikai és a hidrotermodinamikai hatások egyaránt számottevő szerepet játszanak.