Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Baranyi Sándor: A Velencei-tó evapotranszspirációjának becslése a parti mérőkádak adataival

A Velencei-tó evapotranszspiráciéijának becslése a parti mérőkáclak adataival 583 4. ábra. A mérökádakban és a Velencei-tóban Agárdnál mért sokévi közepes vízhőmérsékletek Рис. 4. Измеренные в ваннах и в озере Веленцеи у г. Агард среднемноголетние температуры воды Fig. 4. Multiannual average values of water temperature measured in pans and in the Lake at Agárd Bild 4. Die in den Verdunstungskesseln und im Velencer See bei Agárd gemessenen langjährigen mittleren Wassertemperaturen Az U- és a GGI-típusú földbe süllyesztett kádak és a tóvíz hőmérsékletének különbsége gyakorlatilag azonos és az adatok éven belül szabályos hullámgörbe közelében rendeződnek. Az A-tipusú kád és a Velencei-tó vízhőmérséklete közti különbség nagyobb, mint a földbe süllyesztett kádaknál. Ebben a kádban tavasszal a víz felmelegedése gyorsabb, hamarabb eléri a földbe süllyesztett kádnál tapasztalt At = 1,4 °C maximális értéket és ősszel hamarabb és nagyobb mértékben hűl le; sőt az őszi hónapokban a At negatív előjelű, vagyis a kádban a víz ősszel hidegebb, mint a tóban. Ezek fontos adatok az év különböző szakában a kádakból és a tóból elpárolgott vízoszlop-magasságok viszonyának megértéséhez. 2.3. Párolgásadatok és -jellemzők A Velencei-tóból naponta elpárolgott vízmennyiséget először Wild-féle párolgásmérővel (Sédy 1944) majd negyedévi vízmérlegek alapján (Szabó 1960), ill. az évi átlagos párolgást határozták meg (Szesztay 1962). Az 1961-70. között a tó havi párolgását az ismert Meyer-képlettel becsülték (Bárányi 1975). Az 1973-77. évekre az OMSZ Központi Légkörfizikai Intézetben kidolgozott, többféle tapasztalati képlettel meteorológiai adatok alapján határozták meg, 1978-tól a számításokat A-típusú kád adatai alapján, tapasztalati képlettel számolják, figyelembe véve a szélsebességet. A havi párolgást a napi adatok összesítésével kapták. Az előzetesen meghatározott havi párolgásadatokat havonként más-más egynél nagyobb, a tóra megállapított nádkonstanssal megszorozzák és így kapják meg a tó párolgási veszteségét (párolgás + evapotranszspiráció), (Kozmáné Tóth-Nagyné Dávid-Szabó 1982). A kapott párolgásadatokat havi vízmérleg-egyenletbe helyezik, amelyben minden egyes tagot egymástól függetlenül határoznak meg. Az egyenlettel kiszámolják a havi vízkészletváltozást és összehasonlítják azt a vízszintváltozás alapján számolt vízkészletváltozással, majd helyes adatnak elfogadva a vízszintváltozásból számolt vízkészletváltozást, a kétféle módon meghatározott adat különbségét, a hibát, felosztják a vízmérleg egyes tagjai között. A hiba felosztása alkalmával, legtöbb esetben, kisebb mértékben módosítják az előzetesen meghatározott párolgás adatot is. Néhány havi adat tanulsága szerint a módosítás túlzott volt, ezeket az adatokat a vizsgálatokból ki kellett hagyni. A jelenlegi vizsgálatokban a vízmérlegben elfogadott megbízható havi párolgásadatokat használtuk.