Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
4. füzet - Somlyódy László-Licskó István-Fehér János-Csányi Béla: A Sajó kadmiumszennyezettségének modellezése
A Sajó kaJmiumszennn :cii\égciii k modellezése 539 folyók adatnyilvántartási rendszeréből (a V.O. szelvények geometriai adatai) beszerezhetőek. A modell tehát könnyen alkalmazható más folyókra is. Ugyanakkor alkalmazásával más jellegű vízminőségi feladatok is megoldhatók, amelyek konzervatív, vagy lebomlásra hajlamos, egy vagy több fázisban jelenlévő anyagokkal kapcsolatosak (pl. c!a.s'.zennyezés). A hidrodinamikai modell értelemszerűen önmagában is használható. 2. A hidrodinamikai modell 2.1. Permanens vízmozgás számítása A számítás alapjául a folyó két, egymástól Ax t távolságra lévő szelvénye között felírt, veszteségtaggal kiegészített Bernoulli-egyenlet szolgál (Kozák 1977). Modellünkben csupán a Z, vízszintre adódott egyenlet iterációs megoldását módosítottuk. A veszteségtagban a С = kR il 6 összefüggéssel értelmezett к simasági tényező szerepel, С - a sebességtényező. A számítást a vízfolyással ellentétes irányban, az adott g-hoz a tartomány végéhez tartozó Z felszínpontból kiindulva végzik (Kozák 1977). Eredményül a bevont szelvényekre a v x sebesség és a geometriai jellemzők adódnak. A Sajó V.O. szelvényeinek mederjellemzőit a folyó teljes hazai szakaszára meghatároztuk és táblázatos formában mágnesszalagon tároltuk. Lényegében ez képezi azt az adatmezőt, amelyet a nem-permanens modell is felhasznál, és amelyen keresztül a lejátszódó fizikai folyamatok a folyó sajátosságainak megfelelően leírhatók. A modellben szereplő „k" simasági tényezőt részletesebb mérések hiányában térben és időben állandónak tekintettük. Értékét a számított és az 1971. szeptember 14-én Q=-9,1 m 3/s (Felsőzsolca) mellett felvett felszíngörbe (VITUKI 1972) összehasonlításán ker esztül határoztuk meg. A simasági tényező értéke 30-40 m 1/ 3/s értékek között változott. 2.2. A nem-permanens vízmozgás számítása Olyan megoldást keresünk, amely vízminőségi szempontból kielégítő pontosságú, gépndőigénye viszont nem túlzottan nagy. Ezeknek megfelelően nem törekszünk igen gyors változások leírására, és feltételezzük, hogy a leíró egyenletekben szereplő együtthatók At időközön belül állandóak maradnak. Nem alkalmazunk tehát iterációt, a ?-ről (t + At-)-re történő számítás során, csupán olyan linearizálást az együtthatókban, amely során a súrlódási tag kivételével csak a Taylor-sor első tagját tartjuk meg. A hullámtér jelenlétének figyelembevétele szintén leegyszerűsített. Az egyenletek véges differenciákra történő átírását követően viszont olyain lineáris egyenletrendszer-megoldó eljárást alkalmazunk, amely az általánosan használtnál lényegesen gyorsabb (Kozák 1977). 4. ábra. A keresztszelvény jellemzői Рис. 4. Характеристики поперечного сечения Fig. 4. Characteristics of a cross-section Fig. 4. Les caractéristiques du profil en travers M ^ "s \m.tso4oe\
