Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Somlyódy László-Licskó István-Fehér János-Csányi Béla: A Sajó kadmiumszennyezettségének modellezése

538 Somlyód

y L., Licskó /.. Fehér ./. és C'sányi B

. A fenti meggondolások alapján mind a transzport, mind a vízmozgás számítására két-két modellt fejlesztettünk ki és programoztunk be Fortran IV nyelven. Ezek közül az egyik permanens, vagy kvázi-permanens feltételek mellett alkalmazható, míg a másik tranziens feltételek esetén (3. ábra). 3. ábra. A transzport-modell vázlatos felépítése Рис. 3. Схематическое посторение транспортной модели Fig. 3. Sketch of the transport model Fig. 3. Structure générale du modèle de transport A számítás a kezdeti és peremfeltételek megadásával kezdődik. A vízmozgás kezdeti feltételét legtöbbször a permanens modell segítségével adjuk meg, amely az adott vízhozamhoz és a felszíni, vagy az alvízi vízszinthez tartozó felszíngörbét határozza meg (Kozák 1977). A peremfeltételek általában a főfolyó és a betorkolló mellékág találkozásai szakaszára adandók meg (lényegében csatlakozási feltételt jelent), amelyekből a torkolat alatti szelvény jellemzői származtathatók. A vezérlés alapjául ezután a Q(t), M„(t) = q(t) c

0(t) és M

s

z(t) = q(t) c„(t) jellemzők időbeli megváltozása szolgál. A hidrodinamikai modell eredményei felhasználásra kerülnek a c

s

z— G kölcsönhatás P

1 és P

2 paramétereinek meghatározásánál és a transzportmodellnél. A két modell felépítése értelemszerűen szimultán, azaz a számítás időbeli lépésköze, At, megegyezik és az összes jellemző meghatározása a t szintről a {t + At) szintre egy időben történik. At értéke nem-permanens időszakoknál órás nagyságrendű, míg egyébként napos vagy hetes. A mederalakkal kapcsolatban különösebb megkötést nem tettünk és a mederjellemzőket (A, B, R, H) Z függvényében táblázatosan megadottnak tételeztük fel. Ezek a hazai