Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Zorkóczy Zoltán-Tóth Sándor: Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve

514 Zorkóczy Z. és Tóth S. dalmi érdekeltségi viszonyoknak, valamint a lejátszódott árvízi eseményeknek és tapasztalatoknak megfelelően alakult, kapott új lendületet. A felszabadulás után létrejött egységes vízügyi szolgálat teremtette meg annak lehetőségét, hogy az árvízmentesítés fejlesztése a korábbi regionális szemlélet helyett országos szintű népgazdasági igényekhez igazodjon. Az 1954-ben elkészült Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat, majd 1962-ben az Országos Vízgazdálkodási Keretterv külön fejezetben foglalkozott az árvízmentesítés fejlesztésével. A tervek - bár gondos, alapos munka eredményei - a hagyományos, tapasztalati alapokon nyugvó módszerek adta korlátokat nem léphették túl. 1. A tervezés alapjai 1.1. A mértékadó árvízszint Az árvízvédelmi töltések tervezésénél a mértékadó árvízszint az egyik legjelentősebb paraméter. Egészen a legutóbbi időkig az addig előfordult, nagy károkat okozó árvizeket tekintették mértékadónak, s a védművek védőképességét a már előfordult terhelésekhez igyekeztek igazítani. Az egyre magasabb szinten levonult árvizek a kiépítettség mértékének újbóli és újbóli módosítását tették szükségessé. Az egyes vízrendszerek különböző vízfolyásain, sőt még azonos folyók egyes szakaszain is egymástól eltérő, csak az előfordult árvizektől függő, de rendszertelenül változó mértékadó árvízi előírások nem tették lehetővé az ország árvízvédelmi rendszerét alkotó művek védképességének egységes, összehasonlítható értékelését, a szükséges fejlesztések mértékének és fontossági sorrendjének megállapítását. A mérési módszerek és eszközök fejlődése, a távérzékelés elterjedése a korszerű vízrajzi felvételi munkát minőségileg magasabb szintre helyezve nagytömegű adat gyorsabb és pontosabb beszerzését oldotta meg. A hidrológiai és hidrometeorológiai kutatások időközben elért eredményei, a szabatos matematikai-statisztikai módszerek kidolgozása a vízgyűjtőkön lejátszódó csapadéktevékenység és az összegyülekezési, lefolyási folyamatok matematikai modellezését, a számítástechnikai fejlődés pedig az adathalmazok feldolgozását, értékelését, a matematikai modellek kidolgozását és finomítását, illetve a nagytömegű számítások elvégzését tette lehetővé. Ily módon a honi ármentesítés történetében először a különböző valószínűségű - különböző visszatérési idejű - árvizek paramétereinek meghatározására került sor (VITUKI 1976). Ennek birtokában állapították meg és vezették be az új mértékadó árvízi előírást, mely meghatározott visszatérési idejű árvízszint, a védművek ezen szint felett előírt magassági biztonsága, és a mértékadó árvízi tartósság összességeként az árvízvédelmi gátak méretezésének alapjául szolgáló árvízi terhelést adja meg (Bencsik 1984). A védművek kiépítésének mértékét meghatározó mértékadó árvízi előírás megállapításánál természetesen figyelemmel kellett lenni a társadalmi-gazdasági fejlődés adott fokán igényelt biztonságon, mint szükségleteken kívül, az ország gazdasági teljesítőképességére, mint reális lehetőségre is. A mértékadó előírás szerint a töltések tervezett magassága általában a 100 éves visszatérési idejű árvízszint felett 1,0 m. Meg kell jegyezni, hogy a 100 éves átlagos visszatérési idejű árvízszint feletti 1,0 m magassági biztonság azt jelenti, hogy az árvízvédelmi gátak előírt koronamagassága közelítőleg az 1000 éves átlagos visszatérési idejű árvízszint magasságának felel meg, így a biztonságot rontó tényezők (hullámverés, kopás, elöregedés, szerkezetesség, stb.) hatását is kellően figyelembe veszi.