Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

4. füzet - Zorkóczy Zoltán-Tóth Sándor: Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési terve

Magyarország árvízvédelmi rendszerének hosszúiéivá fejlesztési terve 515 A mértékadó árvízszintek mellett a töltésméretek meghatározásánál tekintettel kell lenni a töltések terhelésére mértékadó elöntések időtartamára is. Mértékadónak az adott szinteket 1% valószínűséggel meghaladó vízállások napokban kifejezett időtartamát kell tekinteni. A fentiekben jellemzett új mértékadó árvízi előírással mód nyílt az egyes árvízvédelmi öblözetek kiépítettségének összehasonlítására, egységes értékelésére, és a korábbi szubjektív értékelésből fakadó problémák kiküszübölésére. Lehetővé vált tehát, hogy a mértékadó árvíz ne csak egy ténylegesen előfordult árvízhez kapcsolódjon, hanem az előfordult árvizekből szabatos matematikai-statisztikai módszerekkel meghatározott, adott valószínűséghez kötött, hosszabb időre érvényes előírás legyen. Az új mértékadó árvízi előírást, annak folyónkénti és a folyók menti számszerű értékeit az OVH kötelező alkalmazással 1976-ban adta ki. A mértékadó árvízszintek 1876 és 1976 közötti alakulását a Dunára az I. táblázat, a Tiszára a II. táblázat mutatja. 1.2. Az ártéri öblözetek meghatározása Az árvízvédelmi rendszerek múlt században történt kiépítése óta a korábban árvízjárta területeken a töltések rendszerének és a terület topográfiai viszonyainak megfelelő ártéri öblözetek alakultak ki. E veszélyeztetett területek mind pontosabb ismerete a társadalmi-gazdasági fejlődés különböző fokán is mindig fontos volt. Korunkban, az extenzív, majd intenzív termelés, illetve területfejlesztés kapcsán ezen ismeretek elengedhetetlenek a gazdasági károk elkerülése, illetve mérséklése, az ésszerű tervezés érdekében. Az elöntéssel veszélyeztetett árterek meghatározásával tulajdonképpen már régen, különböző módszerekkel foglalkoztak. E módszerek az adott kor technikai-tudományos ismereteihez és lehetőségeihez, illetve vízrajzi állapotához és vízjárási adataihoz alkalmazkodtak. Ennek tulajdonítható, hogy az árterek új és új meghatározása mindig más és más eredményt szolgáltatott. Az ártéri öblözetek meghatározására a legutóbbi időkig alkalmazott módszer a levonuló mértékadó árvizek szintjének a folyóra merőlegesen a terepre történő statikus kivetítése volt. E kivetítéssel az árvízszint alatti területeket kísérelték meghatározni. Ennek azonban nem volt fizikai tartalma, nem felelt meg a valóságos jelenségnek; a szakadásos kiömlő víz levonulási, tározódási folyamatának, az így kialakuló vízborításhoz tartozó szinteknek. A mértékadó árvízi előírások meghatározásához hasonlóan a mérés- és számítástechnika, a hidrológiai és hidraulikai kutatások előrehaladása nyitott lehetőségeket a valóság mind tökéletesebb megközelítéséhez (VITUKI 1977). A mértékadó árvizek meghatározásánál már elért eredményeket is felhasználva megalkották azt a hidraulikaimatematikai modellt, mely a töltésszakadáson történő alulról befolyásolt nempermanens kifolyástól kezdve a terepen való levonulási és tározódási folyamatok jelenlegi legtökéletesebb megközelítését adja. így elsőízben lehetett a különböző valószínűségű árhullámok esetén az elöntésre kerülhető ártéri öblözeteket meghatározni (Baló 1979). A munka végeredményeképp elkészült az 1%-os és az l%o-es valószínűséggel előforduló árvizeknél bekövetkezhető töltésszakadások vize által veszélyeztetett területek térképi ábrázolása (1. ábra) és öblözetenkénti területkimutatása (VITUKI 1977). Az így létrejött, jelenlegi legpontosabb, és egységes elvek alapján elkészült ártéri öblözeti meghatározás mind az árvízmentesítési, mind az ártér fejlesztési gazdasági tervezés alapvető, kiinduló anyaga.