Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
3. füzet - Ralovich Béla-Tóthné Jeges Sára-Kiss István-Braun György-Joó Ottó: A Balaton, a Zala és hat déli parti vízfolyás minőségének alakulása
A Balaton, a Zala és hal déli parii vízfolyás vízminőségének alakulása 423 A reaktiv foszfát koncentráció szempontjából a legjelentősebb a Kőröshegyi-séd és a Nyugati-övcsatorna. E két vízfolyás átlagos foszfátkoncentrációja lényegesen nagyobb, mint a Zala folyóé. E két vízfolyás szállítja a déli parti vizek 40—45%-át. Ezért örvendetes, hogy e szennyező vízfolyásokon javuló tendencia figyelhető meg. A másik négy patak — a vízmenynyiség 30—35%-át jelentik — minősége gyakorlatilag nem változott. A nitrát-ion koncentráció az elmúlt években az Ordacsehi-árok vizében csökkent, a Nyugati-övcsatornában változatlan volt, míg a másik három vízben nőtt. A Zala vizéhez viszonyítva különösen az Imremajori-csatorna vize jelentős mennyiségű nitrátot tartalmazott. Az összes nitrogén értéke az Imremajori-csatorna esetében lényegesen, a Nyugati-övcsatorna esetében mérsékelten emelkedett. A jelenség magyarázatát nem ismerjük. A Kőröshegyiséd és az Ordacsehi-árok esetében az átlagértékek gyakorlatilag változatlanok voltak. E vizek kémiai oxigénigénye a Zalához viszonyítva meglehetősen magas, ami arra utal, hogy az anyagcserét folytató mikroszervezetek száma, aktivitása és esetleg az összetétele is eltérő lehet bennük. A Kőröshegyi-séd, a Keleti-Bozót és a Nyugati-övcsatorna esetében csökkenő értékeket kaptunk, az Ordacsehi-árok és a Tetves-patak vizének biokémiai oxigénigénye 1982-ig növekedett. Az oldott oxigén mennyisége a hat vízfolyás közül három esetében mindig meghaladta a Zalában mért átlagértékeket. A Nyugati-övcsatorna esetében 1 évben, az Imremajori-csatorna esetében pedig két évben volt alacsonyabb az átlag. A legalacsonyabb értékek az Ordacsehiárok vizében fordultak elő. A nitrit-ion koncentrációk a Zalához viszonyítva a Kőröshegyi-sédet kivéve nem jelentősek. A Kőröshegyi-sédben az 1979. évben mért igen magas érték a nem kellően tisztított szennyvíz terhelő hatásával értelmezhető. Az Ordacsehi-árok, a Keleti-Bozót és a Nyugatiövcsatorna vize csökkenő mennyiségű nitrit-iont tartalmazott. A déli parti befolyók kálciumion koncentrációja a Zalánál kisebb, kivéve az Imremajori-csatornát, melyben magas átlagértékek fordultak elő. A Balaton nyugatról kelet felé növekvő magnézium-ion koncentrációjának alakításában a déli parti vízfolyásoknak is szerepe lehet, mert a Zalához viszonyítva magasabb a magnézium-ion koncentrációjuk. Négy víz esetében az átlagértékek a tóközépi átlagértéket is rendszeresen meghaladták. Az ammónium-ion koncentráció érték a Kőröshegyi-sédet és az Ordacsehi-árkot leszámítva a déli part vizsgált vizeiben a Zalához viszonyítva kisebb. A nátrium-ion koncentráció szempontjából a Kőröshegyi-séd, az Ordacsehi-árok és az Imremajori-csatorna vize vezet, de a Nyugati-övcsatorna és a Tetves-patak átlaga is magasabb, mint a Zala folyóé. A tó parti vizében a magas átlagos Na +-ion koncentrációnak a kialakításában — az előbb említettek mellett — szerepe lehet a talajvízből diffúzió útján bejutó és a fürdőző emberek által közvetlenül bekerülő Na + -ionoknak is. A tó vizének Na +-ion koncentrációja nyugatról kelet felé haladva növekszik. A klorid-ion koncentráció esetében a Na +-ionhoz hasonló jelenségeket figyeltünk meg és úgy véljük ezek magyarázata is hasonló. A diffúzió tényét látszanak igazolni a balatonszárszói strandvíz mintákban mért észrevehetően magasabb Cl "-ion értékek, melynek magyarázata az lehet, hogy a mintavételi hely és a strand szennyvízgyűjtő aknája nincs egymástól távolabb, mint 50 m. A Balaton déli parti vizeinek az átlagos káliumkoncentrációja a Kőröshegyi-sédet leszámítva, a Zalához viszonyítva általában alacsonyabb. A parti vízminták átlagértéke a tóközépi átlagértékekhez viszonyítva kisebb. E jelenség kialakulásában a parti sáv vízi és szárazföldi vegetációjának egyaránt szerepe lehet a kálium-ion felhasználásával. Megfigyeléseink szerint a parti sáv talaja meglehetősen káliumszegény. A szulfát-ion koncentrációja az ún. berekvizekben kiemelkedően magas. A meglepő az, hogy mind a parti, mind pedig a tóközépi SO4-ion átlagérték jóval magasabb, mint a Zala vizének átlagértéke. Nehezen képzelhető el, hogy csak a déli parti vizek rovására írható a tóban keleti irányban emelkedő szulfát-ion koncentráció. A hidrokarbonát-ion koncentrációja a Nyugati-övcsatornát kivéve a többi 5 vízfolyás-
