Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Lovertity Zsigmond-Wisnovszky Iván: Csőcsatornák felújítása és rekonstrukciója

40 Lovrelity Zs. és Wisnovszky I. A külföldi irodalom számos bevonatképző anyag használatát tárja fel, amelyek elsősorban korróziós csatornakárok megszüntetésére alkalmasak. A hasznosításról elsősorban a korróziót okozó anyag fajtájának függvényében, másodsorban pedig a berendezés „elérhetősége" szerint kell dönteni. Ilyen használt anyagok (Cortelezzi-McManus 1984): száradó olaj alkidok; akrilok és vynilek; bitumenek; amino és fenol anyagok; poliészterek; epoxigyanták; poliuretánok; egyebek és kombinációk. Az elárasztásos eljárások közé sorolható a polimeres belső csőkezelés, aminek hatására a szerkezetileg hibátlan, érdesedett belső csatornafelület simasága növelhető. A kezelés hatására a kisvízi vízszállító-képesség kb. 50%-kal, a nagyvízi pedig 20-30%-kal növelhető (Sellin 1983). Bevonatkészítéses módszerek közé tartozik a TÄTE módszer, amely cementhabarcs bevonat készítésére alkalmas. Gondos felmérő munka alapján meghatározzák az egyszerre bevonható szakaszok hoszszát és határszelvényeit, a munkaindításhoz szükséges munkagödrök helyét, méreteit és a kivágandó vezetékszakaszokat. Az indító- és fogadóaknák mérete 1,5 x 1,5 m méretű kis átmérőjű, 3,0 x 2,6 m méretű közepes és nagy átmérőjű csövek esetében. Az indítóakna fenékszintje 0,5 m-rel legyen mélyebb a folyási fenékszintnél. A munkatérre fel kell vonultatni a bélésezés gépláncát: tartálykocsit, kompresszort, flexibilis meghajtású kézi bélelőket, anyagszállító gépjárművet, tároló konténert, darus gépkocsit, csörlővel ellátott traktort, a bélelési munka vezérgépét, bélelő gépegységeket, csővágó berendezést és hegesztő berendezést. A munkaszakaszon 1-2 m hosszúságú csőszakaszt kivágnak, kellő méretű munkagödörben. A vágáshoz gyorsvágó berendezést, csőmarót vagy lángvágót használnak, majd kiemelik a kivágott csőelemet. A kezelt csőszakaszt ezután belül kitisztítják. A szennyező anyagot maradéktalanul el kell távolítani a kezelt csőszakaszból, de nem szükséges ún. fémtiszta belső felületet kialakítani. A víztelenített, tiszta csőfelületre 5-15 mm vastag speciális cementhabarcsot hordanak fel. A bevonatot - kis átmérőjű csőben - 6000-8000 n/min fordulatszámú elektromos vagy pneumatikus meghajtású szórófejen keresztül hordják fel. A szórófejet az indítószelvényben helyezik el és csörlővel vontatják a csőben. A bevonat vastagsága a vontatási sebességtől függ. A habarcs nyomással kerül tömlőn át a szórófejbe. A felhordás munkaeszköze aggregátorból, habarcsszivattyúból, hidraulikai-rendszerből és habarcs-tömlő dobból áll. Ezt az eszközt használják 0,1-0,3 m átmérőjű csövek béleléséhez. A 0,3-0,6 m közötti átmérőjű cső esetén a felhordó berendezést központosító szánon húzzák, vagy kiegyenlítöművel ellátott kocsin mozgatják. Ennél nagyobb csőátmérő esetén a berendezést kezelőember irányítja és nyomásfokozó is szükséges az anyag felhordásához. Nagy átmérőjű szórófej forgási sebessége 1400 n/min. Ezt követi egy harangalakú forgó simító, aminek forgási sebessége 6-12 n/min. A simítólapátokat a kezelt cső belső átmérője szerint állítják be. A TÄTE módszert a regionális vízvezeték felújítására hozták be hazánkba, de kiválóan alkalmas csatornacsövek felújítására is (Szántó 1983). 3.2. Béléscsövezés A műanyag csődarabokkal való béléscsövezés során az eredeti csőanyag és a behúzott műanyag cső közötti hézagot injektálják, így szerkezetileg is megerősítik a közmű csővezetéket.