Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

2. füzet - Gábri Mihály: Az afrikai sivatagosodás és a vízgazdálkodási tervezés

Az afrikai sivatagosodás és a vízgazdálkodási tervezés 249 4. Káros emberi beavatkozások A káros beavatkozás tovább nehezíti a száraz övezetek helyzetét és komoly mértékben hozzájárul az elsivatagosodás folyamatához. Az emberi beavatkozás hatása elsődlegesen a talaj termőképességének romlásában jelentkezik. A talajromlás fokának jellemzésére a FAO a talaj fizikai jellemzőinek mérhető változásait használja. Ezek: a talajréteg vastagságának erózió okozta vesztesége; a területegységenkénti és évenkénti talajtömeg-veszteség; a talaj elektromos vezetőképességének változása; a pH változása. Afrika aszályos területein a talajleromlás veszteségei a következő példákon mérhetők fel: Burkina Fasóban (Felső-Volta) az erodált termőtalaj menm isegének 0.14 kg/m

2.a értékről 1,3 kg/m

2.a-ra való növekedése a köles hozamát 0,073 kg irr-ről 0,035 kg/m

2-re csökkentette. A trópusi zónában, 5 évi monokultúrás termelés esetén, az 50%-os veszteség nagyon gyakori. A szél és a víz rombolásának kitett területeken, ha a termőtalaj eredeti vastagsága 0,30 m, akkor minden 0,025 m elvesztett talaj kukoricánál hozzávetőleg 0.036 kg, zabnál 0.0215 kg, búzánál 0.014 kg és szójánál 0,023 kg évenkénti és m

2-kénti termésveszteséget jelent. A talajleromlás folyamatára jellemző, hogy pl. Kordofan (Szudán) tartományban ugyanannak a földimogyoró-termésnek az előállítására 12 év múltán ötször akkora területre volt szükség és a szézám termelés ez idő alatt 20: 1 arányban csökkent. Más növények terméscsökkenése; a ciroknál: 0,106 kg/m

2-ről 0,048 kg/m

2-re; a kukoricánál: 0,083 kg/m

2-ről 0,038 kg/m

2-re; a kölesnél: 0,075 kg/m

2-ről 0,018 kg/m

2-re. Afrika száraz területein érdekes kölcsönhatás alakult ki a csapadékos és a száraz időszakok változása, a gazdasági fellendülés és az aszály tragikus hatása között. Az 1950-es években fellépő csapadékos időszak a következő társadalmi-gazdasági változásokat hozta: - a nagyobb csapadék eredményeként jelentősen megnövekedett legelőterületeken a nagyobb vándorlás következtében föllazult a nomád tuareg társadalom szervezete; - a nomádok között, a peremterületen az évi szaporodás jelentősen, 2-3%-ra nőtt. A Szaharától távolabb, délebbre eső területeken ennél is nagyobb lett; - a csapadékosabbá vált területeken megjavult az állatorvosi szolgálat működése. Ez, továbbá a szárazabb területeken élő nomádoknak a csapadékosabbakra való áramlása is, növelte az állatlétszámot; a megnövekedett csapadék következtében a mezőgazdasági művelés és legeltetés alá vonható területek észak felé, a Szahara déli szegélyét helyenként 100 km-rel is túllépve terjeszkedtek, ezért - a hivatalos szervek tiltása ellenére - a Szahel átlagos határvonalát észak felé messze túllépve számtalan új mezőgazdasági település létesült; - mind a Szudán és Szahel zónában ( 1. ábra), mind pedig az ezektől északra fekvő új területen a csapadékos időszakban szivattyúzással működő csőkutakat használtak az itatóhelyeken, ahol ennek következtében a talajvíz szintje csökkent; az utolsó 35 évben különböző okok miatt a Szahel és a Szudán zónákban a városias települések lakossága megkétszereződött. Az ellátásukhoz szükséges táplálékigény kielégítése érdekében 1955-70 között az állatállományt is a kétszeresére növelték. A legelők túllegeltetése, nagyobb mértékben pedig a fokozatosan beálló nagy szárazság azt eredményezte, hogy a több mint 2 millió km

2 összterületű Szenegál, Niger, Mauritánia, Mali és Csád 1970. évi 14,5 milliónyira becsült állatállománya 1974-re 8,5 milliónyira csökkent.