Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Bruhács Jenő: A nemzetközi vízjog kodifikációja

132 Bruhács János utóbbiak számára meghiúsíthatja vagy megnehezítheti a nemzetközi szokásjog által biztosított jogok gyakorlását. Ebben az esetben a szokásjog és egy szerződés összeütközéséről van szó. - Előfordulhat az is, hogy a nemzetközi vízrendszer különböző alrendszereire vonatkozó szerződések állnak egymással ellentétben. Az adott tényállásban felmerülhet a harmadik állam cselekvési lehetősége, a szerződések érvénytelensége, illetve a nemzetközi felelősség. 2.3. A kodifikációs tervezet jellege Az NJB olyan szabályokat kíván kidolgozni, melyek arany középutat jelentenek az általános alkalmazást kizáró, túl részletes és a hatás nélküli túl általános szabályok között. Ezen kívül az is általánosan elfogadott, hogy keretszerződés kidolgozásáról van szó. A jelzett célkitűzések kihatnak a tervezet rendelkezéseinek jellegére. Az NJB eleve figyelembe vette azt, hogy a megfogalmazott cikkek értelmezésében bizonyos mozgási lehetőség benne rejlik, hogy biztosítva van a mérlegelési szabadság (A/38/10). Úgy tűnik, hogy a kidolgozott megoldások ezt a lehetőséget erőteljesen biztosítják. Leginkább az ötlik szembe, hogy hiányoznak a kategorikus szabályok, ellenkezőleg: inkább a normatív tartalom relativizálódása, feloldódása jellemző. Ez a következő módokon lehetséges: - Eleve figyelmen kívül maradnak a nem jelentős (de minimis) hatások, azonban a „jelentős" hatás fogalmának hiányzik a tudományos, technikai és matemaikai pontossága (A/CN 4/367). Ez olyan előzetes vitát involvál, melyben az egyik fél óvakodni fog a hatás jelentős voltának elismerésétől. - Széles körben alkalmazzák a mentesítő záradékokat, mint „amennyiben lehetséges", „ha úgy ítéli meg", „törekedni fognak", ami aligha alkalmas egy jogi kötelezettség szabatosítására. - A tervezet szövegében fontos szerepet kapnak bizonytalan, kevéssé meghatározott, vitatott jelentésű fogalmak, mint jószomszédság (mi a viszonya a nemzetközi szomszédjoghoz?), joggal való visszaélés és jóhiszeműség, megosztott természeti erőforrás, egyenlőség és együttműködés, különösen pedig a méltányosság. - Egyes normák a priori meghatározatlanok, nem garantálják az eredményt, mint pl. a pactum de contrahendo vagy az ésszerű és méltányos részesedés. - A tervezet addig is elmegy, hogy egy jövendő szerződés szövegében ajánlásokat kíván szerepeltetni. Az előző megállapítások elsősorban az anyagi jogi szabályokra vonatkoztathatók. Talán nem túlzás azokat - újabban használt fogalommal - soft law-nak minősíteni. Nyilván az ilyen normák bizonytalanságának ellensúlyozását szolgálja az eljárási szabályok dominanciája, messzemenő részletessége. A viták rendezésének szabályai pedig hivatottak annak biztosítására, hogy a nemzetközi viták elintézése jogi keretek között maradjon. Ebben a vonatkozásban a tervezet követni látszik a nemzetközi jog fejlődésének a viták rendezésére vonatkozó új tendenciáját (pl. az 1982. évi tengerjogi egyezmény). Kérdéses azonban az, hogy a viták kötelező rendezésének módszerei mennyire találkoznak majd az államok tetszésével, illetve mennyire lesznek hatékonyak.