Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Bruhács Jenő: A nemzetközi vízjog kodifikációja

A nemzetközi vízjog kodifikációja • 133 3. A nemzetközi folyó meghatározása A nemzetközi folyó fogalmának meghatározása egyike volt a nemzetközi vízjog legvitatottabb kérdéseinek. A kodifikáció első szakaszában áthághatatlan akadálynak tűnt. Az 1980-ban bevezetett, továbbfejlesztett (A/CN 4/348) és viszonylag kedvezően fogadott (A/CN 4/367) funkcionális meghatározás komoly kísérlet a korábbi nézetkülönbségek meghaladására. Az új koncepció tükrözi azt a tényt, hogy a földrajzi szempontból egyes vízrendszerek két vagy több állam területén helyezkednek el, különböző elemei azonban kölcsönösen összefüggnek. E vízrendszerek nemzetközi jellege mégis viszonylagos, attól függ, hogy a vízrendszerek egyik ország területén levő részeinek hasznosítása hatást gyakorol-e más ország területén levő részek hasznosítására. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a nemzetközi jelleget a vízrendszer vízügyi viszonyaiba történő beavatkozás határt átlépő hatása hozza létre. Bár még korai lenne a nemzetközi vízrendszer funkcionális fogalmának értelmezése, néhány következtetés - elsősorban a hagyományos vitával kapcsolatban - mégis adódik: - Miután a kodifikáció megindulása bizonyította azt, hogy a nemzetközi vízügyi viszonyokat a nemzetközi szokásjog szabályai is rendezik, nem tartható az az álláspont, mely szerint egy folyó nemzetközisége nemzetközi szerződéstől függ, ez utóbbi lenne a fogalom konstitutív eleme. -A funkcionális fogalom kompromisszumot jelent az 1915. évi bécsi kongresszus záróokmányára épülő tradicionális meghatározás (határt alkotó vagy határt átszelő folyó minősül nemzetközinek) és a nemzetközi vízgyűjtő koncepciója között. - A meghatározás összhangban áll a nemzetközi vízügyi gyakorlattal. Ma még nem látható előre az, hogy e fogalom megjelenése mennyiben érvényesül a nemzetközi folyókon való hajózás területén. 4. A nemzetközi vízjog kulcselvének problémája A „kulcselv" kifejezés az ILA Helsinki Szabályainak kommentárjában (ILA Report of the 52nd Conference) az ésszerű és méltányos részesedés minősítésére szolgál. Az ILA dokumentumában ugyanakkor a vízügyi viszonyokba való beavatkozás, a határokon átjutó káros következmények előidézésének tilalma (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: károkozási tilalom) csak burkoltan vagy szándékon túl fordul elő (Bruhács 1975). Az előtervezet a két elvet egymás mellé állítva kompromisszumra törekszik az észak-amerikai és az európai felfogás között. Mindez komoly értelmezési problémákat vet fel. A következő variációk képzelhetők el: csak az ésszerű és méltányos részesedés mértékét meghaladó károk esnek a tilalom alá; a vízkészletek megosztására az ésszerű és méltányos részesedés, a víz által előidézett veszélyekre a károkozási tilalom vonatkozik; fikciót alkalmazva bizonyos károkat ipso facto az ésszerű és méltányos részesedésbe ütközőnek minősítünk (ILA Report of the 60th Conference). További értelmezési probléma lehet az is, hogy nincs teljes szinkronban a vízjogi- és a jogszerű magatartások káros eredményei miatti felelősség kodifikációja. Nyitott az a kérdés, hogy a kárnak ténylegesnek kell lenni, mennyiben kell figyelembe venni a kárveszélyt, a hatások előreláthatóságát.