Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)

1. füzet - Bruhács Jenő: A nemzetközi vízjog kodifikációja

130 Bruhács János Az NJB keretén kívül is vannak törekvések az államok magatartását meghatározó, befolyásoló magatartási szabályok, elvek megállapítására, az ilyen jellegű dokumentumok száma egyre növekszik (I. táblázat). 2. A kodifikáció eddigi eredményei és problémái A kodifikáció még messze van a befejezéstől. Az NJB összetétele, munkamódszere azonban elég garanciának tűnik arra, hogy az NJB belátható időn belül eljut a szerződéstervezet kidolgozásáig. Azt már nehéz lenne megjósolni, hogy az ENSZ Közgyűlése összehív-e diplomáciai konferenciát a kodifikációs egyezmény megkötésére. Ez utóbbi esetben is nagyon kevéssé valószínű az, hogy a nemzetközi szerződés sok állam között lesz majd hatályban. Ennek alapján nem tűnik merésznek egy olyan megállapítás, hogy a nemzetközi vízjogi kodifikáció befejezetlen marad. Befejezetlensége ellenére a kodifikáció jelentőségét hiba lenne alábecsülni. Bár az államok válogatni fognak a nem hatályos szerződés különböző rendelkezései között és vitatni fogják a különböző cikkek szokásjogot megállapító, illetve új szabályt jelentő jellegét, a nemzetközi jogvitákban mégis hivatkozási alapként szolgál majd. Feltételezhető az is, hogy erőteljesen hatni fog a később kötendő vízügyi szerződések tartalmára. Ezen kívül a jogtudomány - nem minden vitától mentesen - inkorporálni fogja a kodifikáció eredményeit, így közvetett hatása sem hanyagolható el. 2.1. A kodifikáció hatása a nemzetközi vízügyi vitákban A szerződésen kívül keletkező nemzetközi vízügyi jogvitákat alapvetően a területi szuverenitásra alapított igények konfliktusa jellemzi. A feljebb fekvő ország teljes cselekvési szabadságot igényel a maga számára, a lejjebb fekvő ország pedig a határt átlépő hatások bekövetkezését szuverenitása sérelmének minősíti. E két igényt nevezi a jogtudomány abszolút területi szuverenitásnak (első megfogalmazójáról Harmon-doktrínának), illetve abszolút területi integritásnak. A területi szuverenitásnál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a nemzetközi vízügyi viszonyok nem szakithatók el az érintett államok kapcsolatainak rendszerétől, mely egyaránt járhat a nemzetközi vízügyi problémák alul- vagy felülértékelésével. A földrajzi helyzet sem abszolutizálható, mert egy nemzetközi vízrendszer egészének szempontjából változhat a feljebb, illetve lejjebb fekvő állam. Tekintettel arra, hogy a területi szuverenitásra alapított igények nemzetközi jogi szempontból egyenértékűek, ezért a nemzetközi vízügyi viták ezen az alapon jogilag megoldhatatlanok. A nemzetközi vízügyi gyakorlatot is az jellemzi, hogy az ún. abszolút igények hangoztatása a tárgyalások kezdeti szakaszára jellemző, majd azoktól eltávolodva vagy sikeres kompromisszum jön létre, vagy ellenkezőleg: megállapodást nem kötnek. Ekkor léphetnek be az általános nemzetközi jogi szabályok. Ezek léte ugyanis kizárja a joghézagot, tehát az érdekelt államoknak - megállapodás hiányában - ezen szabályok alkalmazásával kell vitájukat megoldani. A kodifikáció ezen aspektusa jelentős hangsúlyt kapott az NJB munkájában. Pl. Schwebel III. jelentése kifejezetten említi a kodifikáció joghézag-kitöltő funkcióját (A/CN 3/348). Ezek a kodifikált szabályok - az NJB megítélése szerint - a szóban forgó érdekek egyensúlyát biztosító, ésszerű és mértéktartó megoldásokat jelentenek.