Vízügyi Közlemények, 1985 (67. évfolyam)
1. füzet - Somlyódy László-Licskó István-Fehér János-Csányi Béla: A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata
A Sajó kadmiumszennyezettségének vizsgálata 9 Átlagos sebesség- és mélységviszonyokat, továbbá Gauss-féle koncentrációeloszlást feltételezve a £>,, = 0,25 értékkel az elkeveredési hosszra (Lj) 1-2 km körüli érték adódik (L x az a távolság, amelyen belül az egyik parton bevezetett szennyezőanyag eléri a másik partot). Az említett okok miatt a hosszirányú diszperziós tényező k 2 = (2 ) is nagy (100-500 m 2/s körüli). A D L nagy értékének a következménye, hogy a terhelések időbeli ingadozásának hatása a szennyezőanyag levonulása során viszonylag gyorsan kiegyenlítődik a folyón belül. A Sajó Magyarországon középszakasz jelleggel kanyarog, esése a Hernád torkolatáig viszonylag nagy, 0,50-0,70 m/km, onnan a torkolatig fokozatosan csökken (azaz D y és D L is csökken). Sebességviszonyai azonban szélsőségesen változnak, főleg kisvízi időszakban. 10m 3/s-os kisvíz esetén a fenékeséstől függően a szelvény-középsebesség 0,05 m/s-tól 0,6-0,7 m/s-ig változhat. Az esésviszonyok és a vízsebességek döntően befolyásolják a folyók hordalékszállítását is. A nagy esésnek megfelelően a hordalék és a medret burkoló anyag aránylag durva. A lebegtetett hordalék átlagos átmérője Bánrévénél 0,05 mm, Felsőzsolcánál 0,04 mm. A mederanyag átlagos szemcseátmérője a 0-70 fkm-ig fokozatosan durvul, majd a 85 fkm-ig finomodik, innen az országhatárig azonos határok között ingadozik. Változik az átlagos szemcseméret a keresztszelvényen belül is. A partközeli sávban a finom homok és iszapfrakció dominál, míg a sodorvonal körüli sávban a durvahomok- és a kavicsméret a jellemző ( VITUKI 1972). 1.2. A vízminőség jellemzése A rendelkezésre álló vízanalitikai adatok szerint a Sajó - elsősorban szerves szennyezőanyagok tekintetében jelentős háttér szennyezettséggel érkezik hazánkba ( VITUKI 1974, 1975). Főként cellulózgyári szennyvízből származó lignin-anyagokat (lignin-szulfonsavakat) tartalmaz, amelyek biológiai bonthatósága rendkívül rossz. Az országhatár és Felsőzsolca között ( 1. ábra) a folyó domináns szerves szennyezői a különféle ligninanyagok. A szerves anyagok „hagyományos" káros hatásuk mellett a nehézfém szennyezésekkel kapcsolatban újabb kellemetlen tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel ezek egyes csoportjai a nehézfémekkel komplex vegyületeket alkothatnak. Ezek a fém-organikus komplexek drasztikus pH változásoknak is ellenállnak, így a komplexben lévő nehézfém ionok kicsapódására, azaz szilárd állapotba történő átmenetükre nem kerülhet sor, csak a komplex megszűnése után. Az említett fém-organikus komplexek felbomlása azonban többnyire ellenőrizhetetlen körülmények között megy végbe, tehát a nehézfém szennyezések a szennyvíz-kibocsátásoktól nagy távolságokban is megjelenhetnek. A szerves szennyezőanyagok egy másik csoportját azok a vegyületek alkotják, melyek a különféle kolloid részecskéket így a nehézfémek spontán kicsapódása során keletkező fém-oxi-hidroxidokat is - kolloid állapotban stabilizálni képesek. A szerves szennyezőanyagoknak ehhez a csoportjához tartoznak a lignin-szulfonsavak is. A különféle szennyvíz-kibocsátók a nehézfémeket, a pH. a ligandumok és komplexképző anyagok jelenléte vagy hiánya függvényében oldott vagy szilárd formában juttatják a befogadóba. A befogadó kémiai jellemzőinek függvényében (pH, ionkörnyezet, redox potenciál.
