Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Joó Ottó: A Balaton eutrofizálódásánek csökkentési lehetőségei

A Balaton eutrofizálódásának csökkentési lehetőségei 77 A fenékpusztái szelvény viszonylag magasabb szervesanyag terhelése (Fenékpusztánál az összes kromátos oxigénfogyasztás az 1977. IV. 1.-1981. XII. 31. közötti időszakban 30,08 • 10® kg volt, míg Zalaapátinál csak 19,99 • 10

6 kg) az ottani nagy kiterjedésű lápi talaj hatását mutatja. Ha e számokat a szennyvizek kromátos oxigénfogyasztásával vetjük egybe, Zalaapátinál ennek kétszerese, Fenékpusztánál négyszerese folyik át. Az I. táblázatban feltüntettük a NV és KV idején szállított anyagokat. Az időszak közel egynegyedében kisebb-nagyobb árhullámok vonultak le. A szállított vízmennyiség közel felét, a lebegőanyagok több mint háromnegyedét, a tápanyagok nagyobbik felét ezek az árhullámok vitték a Balatonba. Érdekes, hogy a foszfát-foszfor kétharmadát a kisvizek hozták. A kisvizek minden évben több P0

4—P-t hoztak, mint a nagyvizek. Az I. táblázat adatai lehetőséget adnak az évi, ill. az éven belüli NV, KV idején naponta szállított átlagos anyagmennyiség kiszámítására. Ezek az értékek is egyértelműen mutatják, hogy a nagyvizes napokon 8-8,5-szer annyi lebegőanyag, közel 3-szor annyi nitrogén és 2,5-szer annyi foszfor kerül a Balatonba, mint a kisvizes időszakban. Ez is arra mutat, amit a töménységek és hozamok idősorainak vizsgálata (

Beck 1982) még jobban megerősít, hogy a tápanyagok is hullámszerűen kerülnek a Balatonba. A II. táblázat a hazai csapadékösszegeket, továbbá a Zala fenékpusztai szelvénye vízmennyiség, összes foszfor, foszfát-foszfor, összes nitrogén havi mennyiségeit mutatja be. A csapadék szerepének jobb megismerése érdekében a II. táblázatban feltüntettük az évszakos, féléves értékeket is. Az 1976-82 időszak átlagos évi csapadéka 690 mm volt, ez 33 mm-rel kevesebb a sokévi átlagnál, vagyis közel 5 %-kal szárazabb az időjárás. Télen és tavasszal a közel kétszer akkora lefolyás ellenére is ugyanannyi foszfor jut a Balatonba, mint nyáron és ősszel. Érdekes, hogy ha a tavaszi-őszi (műtrágyázási) időszakot a téli-nyárival vetjük össze, vízhozamra, összes és foszfát-foszforra gyakorlatilag egyforma értékek adódnak. Az ebben az évszakban lehullott csapadékok aránya viszont egyezik az összes nitrogénekével. A havi átlagértékek összehasonlítása azt mutatja, hogy nemcsak az összes nitrogén, de az összes foszfor, sőt: nyáron-ősszel a foszfát-foszfor is a vízhozam változásaihoz igazodik. A foszfát-foszfor a vízi élettér számára elsődlegesen is hozzáférhető foszfor nagy részét alkotja. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Balatonba jutó összes és hozzáférhető foszforterhelés jelentős része nem koncentrált eredetű. A Zala vízgyűjtőjén levő nagyobb koncentrált szennyvizek tápanyag terhelését a III. táblázatban adjuk meg. Nyilvántartásaink szerint a vízgyűjtőn 120 koncentrált szennyvízkibocsátó van, amelyből a 15 nagyobb üzem szennyvizét rendszeresen 1975-77 között évi 2-4, 1978-82 között évi 2-15 alkalommal 8-24 órás átlagmintavételezéssel, 1978-tól 10-15 vízhozamméréssel egybekötött mintavételezéssel határoztuk meg. A III. táblázatban feltüntettük a vízgyűjtőn levő összes szennyvíz mennyiségét, amely az általunk rendszeresen, nagy gyakorisággal mértnél mindössze 15-20%-kal több. A 15 vizsgált szennyvízkibocsátóból a zalaegerszegi, keszthelyi és a hévízi közmű adja a 80%-ot. A táblázatban csak az a tápanyag szerepel, ami a befogadóba kerül. így pl. a táblázatban 1980-ban a keszthelyi szennyvíztisztító kazettáiról elfolyt 21,9 • 10

3 kg foszfor és 54,1 • 10

3 kg nitrogén nem szerepel. A Zalába azonban átemeléssel az Egyesített-övcsatornán csak 4,7 • 10

3 kg foszfor és 22,5 • 10

3 kg nitrogén került. A többi, vagyis 1980-ban a foszfor 79%-a, 1981-ben 52%-a, 1982-ben 60%-a lápon maradt. A kisebb, nem vizsgált koncentrált szennyezőket (105 db) az éves tényleges szennyvíztermelésük arányában 20% növeléssel vehetjük figyelembe. így a nem koncentrált tápanyagterhelésre Fenékpusztánál sokéves átlagban: