Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
612 Halász Miklós 4. A modell numerikus megoldásának néhány kérdése Az M mátrix elemei háromdimenziós tömböt (pl. „téglát") alkotnak, ahol az ismert peremösszegek a tégla három élén helyezkednek el. Az ilyen típusú feladatot 3E-problémának nevezik és ismert a megoldására kidolgozott szokásosabb közelítő algoritmus ( Willekens 1981). A modell működtetése végső soron az algoritmus számítógépes programjának működtetését jelenti a modell általunk választott működtetési stratégiája alapján. Ez a stratégia az információjavítás. Az a priori rendelkezésünkre álló peremöszszegek felbontásbecsléseinek információ-pontatlansága mérhető, és kiegészíthető információk birtokában ismételten végrehajtott, felülvizsgált becslések útján ez a pontatlanság csökkenthető. Ez az információjavítás. A modell erre lehetőséget ad. A feladat megfogalmazása szerint háromféle információra van szükség: szakmai végzettségre, működési területre és foglalkozási típusra vonatkozó összegekre. Ehhez járul a negyedik, szervezetekre vonatkozó információs irány. Az alábbi előzetes adatokra támaszkodhatunk: - a szakmai végzettség adatok szervezetcsoportokra, szervezetekre bontva hozzáférhetőek; - a foglalkozási típus adatok becsülhetők a fenti bontású statisztikákból; - a tevékenységi területek összlétszáma közvetetten meghatározható. Ennek során fontos kiinduló feltétel, hogy egy szervezett több működési területen is tevékenykedhet, és egy működési területen többféle szervezet is működhet. Egy személy így több működési területen is számbavehető. A modell működtetési stratégiája e tényekhez igazodik. Első feladat a működési területeken dolgozók összlétszámában (ami ismert) annak a kikötésnek számszerű érvényesítése, hogy egy fő egynél több ilyen területen működhet. Legyen ez a modell működtetésének szűkített célja. Vegyük azt a kétdimenziós esetet, amikor egy fő legfeljebb két működési területen dolgozik, és képezzük a lehetséges területkombinációkat. Nyilvánvaló, hogy a valóságban előforduló kombinációk nem fedik le az összes lehetőséget, emellett vannak egymást kizáró kombinációk is. Meghatározandó tehát a működési területkombinációk A F F előzetes struktúrája. Utalva Я meghatározására A F F — = 0, minden (i, j) $ H = 1, minden (г, j) $ H ahol űy- a megfelelő i. és j. működési terület kombinációja. A működési területre készülő becslés nyilván csak az a y= 1 mátrixelemekre vonatkozik. Lényegesen bővülnek ismereteink, ha a fenti vizsgálatot szervezetcsoportonként is elvégezzük: az előzetes becslés ekkor = 0, minden (г, j, ni) $ H = 1, minden (;', j, m)$ H ahol a ij m értéke 1, ha az m. szervezetcsoportban az i. és j. terület kombinációja előfordul, ill. megengedett. A számítás továbbra is a szűkített célt szolgálja: finomítja, pontosítja ismereteinket. Ezt követően kerülhet sor a modell működtetésének eredetileg kitűzött, bővített céljára. Adott a működési terület összetétel, megkísérelhetjük a szakképzettségi irány (k) és a foglalkozási típus (/) szerinti bontást. Az előzetes becslés, így négydimenziós:
