Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

4. füzet - Gorzó György-Kiss Gábor: A balatoni 1982. évi trofitásemelkedés okai

A balatoni 1982. évi trofitásemeikedés okai 595 A Mo igen kis mennyiségben is gyors heterocisztaképzést és erős biomasszanövekedést idézett elő, ugyanakkor növelte a két-heterocisztás fonalak előfordulási gyakoriságát. A kontrollhoz képest az eredetileg egy heterocisztás fonalak esetében a biomassza-növekedés hatszoros, a spórások esetében négyszeres volt. Természetesen a spórás fonalak ebben az esetben is két nap után heterocisztásokká alakultak. A Mo mennyiségének a változtatása (0,001-0,1 mg/m

3 között) nem okoz lényeges eltérést a biomassza növekedésében. A Mo mint az N

2 fixálásában alapvetően fontos nitrogenáz alkotórésze, igen kis mennyiségben is elegendő. A négy medencében a víz Mo tartalma a vízvirágzáskor max. 0,7 mg/m

3 (VIII. hó), a vízvirágzás után max. 7,9 mg/m

3 (X. hó) volt. A Co biomassza-növekedést nem okozott, de a lepusztulást késleltette. 3.3. A tenyésztés során bekövetkezett morfológiai változások Az eredeti Anabaenopsis fonalak 80-90 ц hosszúak, 3-3,5 p átmérőjűek, egyenesek, egyik végükön heterocisztásak vagy fonalközben spórások (1, néha 2) voltak. Két heterocisztás, rendszerint hosszabb (150-160 p) fonalakat csak ritkán találtunk. Heterociszta vagy spóra nélküli fonalakat, amelyek hosszabbak voltak, csak ritkán, főként a fenékközeli mintákban figyelhettünk meg. A fonalhossz növekedése (150-160 ц) szervetlen-N-el kiváltható, de 200 ц fölötti hosszúság csak nagy szerves-N-tartalmú tápoldatokban gyakori. Az utóbbi esetben a heterociszták is gyakran eltűnnek. Az átmérő csak fényben, bőséges szervetlen-N jelenlétében nőtt, az átmérő csökkenése sötétben nagy szerves-N-tartalomnál fordult elő. A spoluráció reverzibilis, a heterocisztás fonalak sötétben gyorsan, fényben csak a tápoldat kimerülése után sporuláltak. A kontroll, feltehetően N

2-t fixáló fonalakat tartalmazó tenyészeteiben, a fonalak a Balatonban előforduló Anabaenopsis-hoz hasonlóak (80-90 ц hossz és 1 heterociszta). Ezekben megfigyelhettük, hogy a már 130-140 ц-os fonalakon gyakran megjelent a másik heterociszta is. A kétheterocisztás hosszú fonalak széttörésével, rendszerint két 60-70 p-os egyHeterocisztás fonál keletkezik. Az így létrejött rövid fonalak 130-140 ц-ossá nőttek, majd a második heterociszta megjelenése után újra fragmentálódtak. A törés mindig a két heterocisztától legnagyobb távolságra, fonalközépen történt. Feltehetően ezeknek a sejteknek az N-ellátottsága a legroszszabb. Az egyheterocisztás hosszú fonal is hasonlóan fragmentálódik. Az így létrejött heterociszta nélküli fonalon a láncvégi heterociszta megjelenése igen gyors, rendszerint néhány óra. 4. A lepusztulás dinamikája Az Anabaenopsis már sporulált fonalai a Keszthelyi-medencében gyorsan pusztultak le. А VIII. hónap végén heti 25-30 g/m

3-es biomassza-csökkenés is előfordult, annak ellenére, hogy a víz hőfoka még 20 °C volt. А IX. hónap végére, amikor a Siófoki- és a Szemesi-medencében még maximumokat mértünk, a Keszthelyi-medencéből az Anabaenopsis eltűnt. A gyors lepusztulás okát több módszerrel is próbáltuk megállapítani. A Siófokimedence vizéből vett az Anabaenopsist nagy tömegben membránfilterre (Sartorius membránfilter, 0,45 p-os) szűrtük. Az így tömörített cianobaktériumokat membránnal agaros táptalajra (Pringsheim 1964) helyeztük és plakk-módszerrel fágra vizsgáltuk. A táptalajba előzőleg 5 mm átmérőjű lyukakat fúrtunk és ezeket töltöttük fel a Keszthelyi-medence membránszűrt vizével. Kontrollként membránszűrt és autoklávban sterilizált (137 °C, 1,3 atm. túlnyomás, ill. vákum) vizet használtunk. A plakk-módszerrel