Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

3. füzet - Csikász Sándor: Folyószabályozás a Közép-Tiszán

Folyószabályozás a Közép-Tiszán 389 4. ábra. A Közép-Tisza jellemző keresztszelvényei Рис. 4. Характерные поперечные разрезы русла на Средней Тисе Fig. 4. Characteristic cross-sections along the middle stretch of the Tisza River Bild 4. Charakteristische Querschnitte der Mittleren Theiß 100 SO 0 so Szélesség, m a földfelszín kéregmozgása, illetve az ennek során létrejött törésvonalak, amelyekbe a folyó belekényszerült, mint pl. a vezsenyi és tiszakécskei mederszakaszok. A folyó e szakasza mentén található uralkodó talajnemek: öntéshomok, öntésiszap, réti agyag, löszös iszap, infúziós lösz, agyagos lösz és sárgaföld. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy átlagosan 2,9 km-ként változik a jobb vagy bal part anyaga, esetleg mindkettőé, és hogy a leghosszabb egybefüggő, közel egységes talajú folyószakasz 14,0 km (261-275 fkm között). Függőleges tagozódás szempontjából ugyanakkor megállapítható, hogy a térszíntől számított 15 m-es mélységen belül legalább 3-féle talajnemet lehet találni - vagy annál többet - egy-egy fúrásszelvény mintáiban. Egyes kanyarok ívének eltorzulását pedig a részbeni szabályozottság okozza. A Közép-Tisza medrét a következőkkel lehet jellemezni: - a különböző mederanyagok eltérő középponti szögű, ívhosszúságú és eltérő mélységű kanyarulatokat eredményeznek; - mivel a folyó változó szerkezetű anyagban építi medrét, az inflexiók távolsága is tág határok között változik anélkül, hogy az a vízmélységre nézve hátrányosan mutatkozna; - kis sugár és nagy középponti szög (legalább 85-90 fok) esetén a legnagyobb mélységek a tetőpontban helyezkednek el, a sugár növekedésével és a középponti szög csökkenésével közelítőleg arányosan a legnagyobb mélységek a tetőponttól lefelé tolódnak el; - a görbület általában arányban áll az abban mérhető legnagyobb mélységgel; - az átmeneti szakaszok gyorsan forduló ívek között rövidek, más esetben elnyújtottak és gázlók alakulnak ki az átmenetben a meder elszélesedése következtében; - a folyó beágyazottsága folytán a homorú partok jól maguknál tartják a folyó sodrát; - a részben bevédett kanyarulatok elfajulása kis mértékben, de tovább tart; - a nem megfelelő ívben kitűzött müvek, az átmeneti ívek gyakori hiánya a hidraulikai viszonyokat rontják; - a különböző adottságú (talajösszetétel, esésviszonyok) kanyarulatok jellemzőiből képzett átlagadatok alapján nem szabad tervezni, a kanyarulatokat külön-külön kell vizsgálni és ennek nyomán szabályozni.