Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: Az átlagos lefolyás meghatározása a folytonos mezők elvének alkalmazásával
Az átlagos lefolyás meghatározása a folytonos mezők elvének alkalmazásával 377 3.4. A lefolyás és a csapadék kapcsolata Annak érdekében, hogy a továbbiakban vizsgálhassuk a lefolyásnak a területi adottságoktól való függőségét és mérsékelhessük a mostani feldolgozás során megismert, a vízgyűjtő kiterjedésének csökkenésével növekvő bizonytalanságot (a folytonos mező elvének megfelelően növekvő szórást) elemeznünk kell a lefolyás és a csapadék közötti kapcsolatot. Ehhez a vizsgálathoz a 12 elkülönített vízgyűjtő sokévi csapadékának területi átlaga és a közepes lefolyás átlagos értéke állott összetartozó adatpárként rendelkezésünkre. Az önállóan vizsgált vízgyűjtők különválasztása és átlagos lefolyásuk meghatározása során az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy két olyan közeli és sok tekintetben hasonló vízgyűjtő lefolyása, mint a Kapós- és a Koppány-völgy, milyen jelentősen eltérő. A lefolyás és csapadék hányadosaként számított lefolyási tényező általánosan alkalmazott koncepciója alapján nem is találhatunk erre magyarázatot. A Koppány vízgyűjtőjének átlagos csapadéka (636 mm) alig 10%-kal (69 mm-rel) kevesebb, mint a Kapósé (705 mm). A lefolyás törzsértékében (76 és 99 mm) viszont mintegy 30%-os eltérés mutatkozik, a Koppány lefolyási tényezője 0,12, a Kapósé pedig 0,14. Magyarázatot erre a jelenségre csak akkor találunk, ha a lefolyási tényező helyett áttérünk a folyamat jellegének jobban megfelelő szemléletre és a lefolyási hiányt határozzuk meg az éves csapadék és lefolyás különbségeként, azt a vízmennyiséget tehát, amit a vízgyűjtőről több évi átlagban a párolgás közvetlenül visszajuttat a légkörbe. Az így meghatározott adatokat - amelyeket a II. táblázatban foglaltunk össze - grafikusan úgy szemléltethetjük, hogy a vízszintes tengelyen a P csapadékot ábrázoljuk, függőlegesen pedig az ETevapotranszspirációt és ehhez hozzáadva az R lefolyást (7. ábra). Az összeg természetesen a csapadékkal egyenlő, tehát a felső kapcsolati vonal a koordináta-rendszer 45°-os szögfelezője, a párolgást és a lefolyást elválasztó vonal pedig osztja az így közrefogott szektort. A 12 vízgyűjtőre meghatározott adatot az elmondottak szerint ábrázolva a pontok rendeződése azt jelzi, hogy a keresett kapcsolat jól közelíthető függőleges tengelyű, egyenlő szárú hiperbolával, amelynek csúcsát a P 0 = 850 mm és az ET 0 = 650 mm (R 0 = 200 mm) rendezők határozzák meg, végérintője pedig a P — ET+ R kapcsolatot jellemző 45°-os egyenes. Ennek a hiperbolának egyenletét meghatározva a lefolyás és a csapadék kapcsolatára a következő összefüggést adhatjuk meg R = ^(850-/>) 24-/? 2-(850-/>), ahol a valószínű szórás tartományának a határát R 0 = 200 ±10 mm helyettesítéssel határozhatjuk meg. A kapcsolat az 550 mm</ ><850 mm tartományban fogadható el, míg azokon a területeken, ahol a csapadék az alsó korlátnál kisebb, a lefolyást 10-12%-os lefolyási tényező felvételével számíthatjuk. Az összefüggés jó összhangban van a csapadékhullás, a lefolyás és a párolgás folyamatának fizikai jellegével és Magyarország éghajlati viszonyaival. Azokon a területeken, ahol az évi csapadék 550 mm-nél kisebb, számottevő lefolyás csak a téli csapadékból alakulhat ki. Ez utóbbi meghaladja az egyidejű potenciális párolgást. Az is nyilvánvaló, hogy a tényleges és a potenciális párolgás ebben az időszakban közel azonos, hiszen általában található a felszínen, vagy a felszín közelében tárolt viz, amiből a párolgás a párafelvevő rendszer teljes kapacitásáig megtörténhet. A havas hónapok átlagos csapadékából levonva az egyidejű potenciális párolgást a maradék közelítően az évi csapadék 10%-a. Ez
