Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

346 Hozzászólás 1. A vizsgálat módszere A vízmintákat a Dunában (1848-1717 fkm közötti szakaszán) a Mosoni-Dunából, a Rábából, Által-érből és a Tatai (Öreg)-tó elfolyó vizéből gyűjtöttük és cellulózacetát membrán szűrőn szűrtük. A szűrőlapokról metanollal leoldottuk a pigmenteket, vízfürdőn a pigment oldatot forrásig melegítettük, majd a kihűlt mintákat centrifuga csövekbe metanollal átmostuk, centrifugálás után az oldat tisztáját 1 • 10"

5 m

3-re kiegészítettük és PYE UNICAM spektrofotométerrel 653, 666 és 750 nm hullámhosszokon 1 cm-es küvettában megmértük a pigment oldat fényelnyelését. Ezután a savazást egy csepp 0,1 N HCl-lel, a visszasemlegesítést 0,1 N NaOH-val végeztük el és ismét megmértük a minta extinkcióját 66 és 750 nm-n. Az a-klorofill és az a-feofitin koncentrációját a kéthullámhossz módszerrel, ill. a savazásos módszerre megadott képletekkel számoltuk, az eredményeket mg/m

3 értékben adtuk meg. Merített vízminták a-klorofill és feopigment tartalmának mérésekor tapsztalataink szerint a következőkre kell figyelni: - A minta csak néhány óráig tárolható + 5 °C-on, tehát a mintákat hűtőtáskában szállítsuk és a feldolgozásig hűtőszekrényben tároljuk. - Annyi vizet kell szűrni, hogy a pigment kivonat extinkciója 0,2-0,5 között legyen, mivel általános szabály szerint ekkor a legkisebb a fotometrálás relatív hibája. Ez esetenként nehézségekbe ütközik a gyakorlatban, mert felszíni vizeink időnként magas lebegőanyag tartalma miatt 2-2,5 • 10"

4 m

3-nél több víz szűrése igen hosszadalmas. Ilyenkor a pigment kivonat fényelnyelésének mérését nagyobb, 0,02 vagy 0,04 m-es küvettában végezzük. - Gondosan kell ügyelni arra, hogy a savazást és közömbösítést pontosan ekvivalens mérőoldatokkal végezzük. Savas közegben ugyanis pH-tól függően az a-feofitin specifikus abszorbciós koefficiense változik (Marker, 1977), így a túlsavazást el kell kerülni. 2. Eredmények A vízminták pigmenttartalma és összetétele a vegetációs időszakban állandóan változik, a mintavétel jellegéből adódóan csak a pillanatnyi állapotot tükrözi. Vizsgálataink szerint tavasszal a folyó és állóvizekben az a-klorofill mennyisége nagyobb, mint a feopigmenté. A nyári időszakban a fitoplankton érzékenyen reagál a külső és belső hatásokra (külső hatások: pl. áradás következtében az algák mechanikai roncsolódása, szennyvíz bebocsátás, hígulás; belső hatás: pl. a fitoplankton összetételének megváltozása, a Zooplankton tömeges elszaporodása). Ezért a klorofill bomlástermékek mennyisége is ingadozik. Ősszel pedig általában nagyobb a feopigment koncentráció. Az 1. ábrán a Duna 6 szelvényében kéthetenként végzett klorofill vizsgálatok mérési | eredményeit ábrázoltuk. Jól látható, hogy tavasszal az a-klorofill koncentráció lényegesen nagyobb, mint a feopigmenteké, nyáron a klorofill bomlástermékek mennyisége ingadozó, amit feltehetőleg a kisebb-nagyobb árhullámok befolyásolnak. Ősszel pedig 1 minden esetben több a feopigment a vízben, mint az aktív a-klorofill. A 2. ábrán az Által-ér négy szelvényének vizsgálati adatait adjuk meg. A mintavételi helyek a bánhidai hűtőtó alatt, a tatabányai szennyvíztisztító, az Ülepítő-tó és a Tatai (Öreg)-tó alatt vannak. A hűtőtó és a Tatai (Öreg)-tónál május végén és augusztus-szeptemberben mért minimum értékek a legelő Zooplankton évi két népességmaximumával