Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

336 Iritz L., А. В. Suhobodszkij és Szöllösi-Nagy A. A parmaéterek célfüggvény-érzékenységének meghatározásához alábbi tipusú célfüggvényeket tekintettük: A hibaidősor algebrai összege: m Л = ZC

F

.J

«) -»• min, (6) (=1 <»,К) ahol у, - az észlelt-, у, - a DLCM modell m számú időpontban számított vízhozamok idősora. A hibaidősor abszolút értékeinek összege: m J2 = Z \y>~y

t\ min, (7) ,= 1 (n.JO A hibák négyzetösszege: J

3 = líA-j^-min, (8) ,= 1 (n.K) ^ hibák négyetének súlyozott összege m Л = ZCP,-^)

2^ -» min, (9) (=1 (».«) Korrelációs index: max, (10) (л. К) t=i ahol у - az észlelt vízhozam-idősor átlaga; Árhullámok összehasonlító indexe Ш~У)

2 J

6 = 1 -+ min. (11) J (л.*) A fenti célfüggvények közül a (6) kritérium nem vezet(het)ett reális eredményekre - így azt a további vizsgálatokból kihagytuk. A (8) célfüggvény minimalizálása az n és К paraméterek legkisebb négyzet értelemben optimális becsléséhez vezet. A (9) kritériummal a nagy vízi tartományban érhető el nagyobb pontosság, végül a (11) kritérium lehetővé teszi a különböző árhullámok számítási eredményeinek összehasonlítását. A numerikus vizsgálatokhoz a Dunaremete és Mohács 1926-1930, valamint 1964-1970 időszakában észlelt napi vízhozam-idősorait használtuk.