Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához

Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához 193 lásainak módszereire. Ha az extrapolálás nem lehetséges, akkor milyen megállapítások tehetők az árhullámokat befolyásoló paraméterekről önmagukban. Az árvízgenetikai szempontból elsősorban szerepet játszó természeti tényezőkkel kapcsolatos megállapítások: - döntő az éghajlati tényező (ezt nem részletezzük, mert az előző fejezetben erről szó esett); - a domborzat természetes változása igen lassú és néhány évtizedes adatsoron nem is mutatkozhat. A geológiai múlt ismeretében feltételezhető, hogy a jelen időszakra a magasságok, valamint a lejtőszögek csökkennek, ami a lefolyási folyamatot elnyújtja; - igen nehezen értékelhető, de bizonyosan lassú a lefolyás alakításában résztvevő felszíni és felszín közeli talajok minőségének változása. Az erózió miatt talajtakaró nélkül maradt területek növekedése hosszú távon kedvezőtlen; - a növénytakaró természetes változásai valószínűleg egyensúlyt mutatnak, mert a pozitív és negatív hatások feltehetőleg kiegyenlítődnek. Az emberi beavatkozások esete más, mert emberi időléptékűek és lehetőség is van rá, hogy a hatást megfigyeljük. Ez azonban nem sikerül mindig, aminek az az oka, hogy a beavatkozások súlya és nagysága az okozatok és folyamatok egészében nem mértékadó. A Duna-medence egészét érintő jelentősebb változás sem pozitív, sem negatív értelemben nem volt: - a belső átcsatolások az átcsatolással érintett vízfolyások osztálya feletti első vízgyűjtő osztályban kiegyenlítették egymás hatását, - a művelési ágak területi és egymás közötti arányában beállt változások, mivel egyik fő céljuk a talaj vízgazdálkodásának javítása, inkább kedvezőek, ha nem az erdőterületek rovására történtek (II. táblázat) II. táblázat A földterület (93 ezer km

2) művelési ágak szerinti megoszlása Év Szántó Kert, gyümölcs Szőlő Rét Legelő Mezőgazd. terület Erdő Nádas Művelés alól kivett terület [%1 m 1950 1960 1966 1969 1970 59,4 57.1 54,6 54,3 54.2 1,6 2,0 3,4 3,4 3,4 2.5 5,3 2.6 2,5 2,5 6,6 5.3 4,5 4.4 4,4 9.3 10,1 9.4 9,4 9,4 79.4 76,7 74.5 74,0 73,9 12,5 14,0 15,5 15.7 15.8 0,3 0,3 0,3 0,4 0,4 7.8 9,0 9,7 9.9 9,9 - nem teljesen egyértelmű a vízgazdálkodási tevékenység hatása. A vízrendezési munkák gyorsították a levonulást, a töltésekkel való szűkítés .emelte az árvizek szintjét. Az újabban tért hódító komplex vízrendezés, mivel minél több hasznosítási célú víz visszatartására törekszik, az előző folyamatokat ellensúlyozza. Az eredmény minden vízgyűjtő esetében más és más, mivel azonban a passzív vízrendezési munkák a kultúrvízgyűjtőkön jórészt befejeződnek, számolni lehet az árvízi jellemzők növekedési tendenciájának csökkentésére, nagy távlatban pedig a növekedési irányzat megfordulására. A konkrét megállapítás az, hogy a Duna esetében kb. 1935. óta sem a pozsonyi, sem a nagymarosi vízmérce nagyvízi adatsora nem mutat határozott változást, aminek oka lehet az összes ható tényező hatásának kiegyenlítődése.