Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Hidrológiai alapok a folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához

194 Bencsik Béla A Tiszán a nagyvízi adatsorok homogének és jellegük nem változik: - a határhoz érkező főmederbeli vízhozamot a határon túli vízgyűjtőn tett beavatkozások még nem befolyásolták; - a Tisza vízhozama a Hármas-Körösig betorkolló mellékvizek vízhozamához képest akkora, hogy a mellékvizek vízhozamát befolyásoló hatások a Tisza vízhozamváltozásában nem mutathatók ki; - a mellékvizek külön-külön mutatkozó vízhozam-csúcsértékei nem találkoznak a Tisza csúcsvízhozamaival. A Duna vízgyűjtőjén az árvízi helyzet jövőbeni alakulása szempontjából különbséget kell tenni azon vízgyűjtő terület között, ahol a - korábbi fejlődés miatt a lefolyást elősegítő beavatkozások már megvalósultak, sőt ahol esetleg már a csökkentő hatások egyre jobban szerephez jutnak; - vízrendezési munkák nagy részét a közelmúltban kezdték meg és ezért, vagy pedig a vízvisszatartó létesítmények kis kapacitása, illetőleg hiánya miatt először az árvízszint emelkedés folytatódása várható és csak később valószínűsíthető az árvízszint emelkedés mérséklődése, vagy megszűnése. Nagy valószínűséggel feltételezhető azonban, hogy a Duna teljes vízgyűjtőjén komplex vízgazdálkodásra rendezkednek be, így egyre nagyobb lesz az elhasznált és visszatartott vízmennyiség az árhullámok tömegéből is. A genetikailag megkülönböztethető két terület jóformán azonos a Duna, illetőleg a Tisza közvetlen vízgyűjtőjével. Az NSZK, Ausztria és Csehszlovákia területéhez tartozó Duna-vízgyüjtőn a jelenlegi fejlettséget mérlegelve feltehető, hogy a kedvező hatást növelik az újabb létesítmények, viszont a Tisza esetében a lefolyás gyorsítását és az árhullámok magasságának emelkedését okozó beavatkozások valószínűsíthetők. Végeredményben megállapítható volt, hogy a Duna magyarországi szakaszán a nagyvízi adatsorok tendenciája továbbiakban sem változik, esetleg nagy távlatban csökkenése várható. A Tisza felső szakaszán a nagyvízi adatsorokban enyhe emelkedő irányzat várható, a jobb oldali mellékfolyók helyzete kedvező. A bal partiak közül a Szamoson az emelkedés ütemének lassú csökkenése valószínű, míg nagy a valószínűsége annak, hogy a Körösökön és a Maroson a kimutatott emelkedő irányzat fennmarad. Érdemes külön taglalni az árhullámok éven belüli áthelyezésének lehetőségeit. Az árhullámok áthelyezése, vagy legalább széthúzása, késleltetése és ellapítása szükséges lehet, azért, hogy a torkolatoknál a csúcsok találkozásának esélyét csökkentsük. Ennek hatékony eszközei határainkon kívül alkalmazhatók (tározók, vízkormányzási művek). Ezek megvalósításához szoros nemzetközi együttműködés szükséges, ideértve a két- és többoldalú egyezmények rendszerét is, amelyek a kölcsönösen egyeztetett érdekek alapján az előrejelzésre és a művek kezelésére vonatkozó tennivalókat is tartalmazzák. 1.3. Morfológiai vizsgálatok A morfológiai vizsgálatok során folyók medrének - beleértve a nagyvízi medert, az árteret is - alakulását, helyszíni változásait vizsgálták a ható tényezők figyelembevételével geológiai és emberi időléptékben. Meghatározták a különböző jellemzőket és azok várható alakulását.