Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Vörös Lajos-V. Balogh Katalin-Máté Ferenc-Ligeti László: A feltöltődés mértékének meghatározása paleolimnológiai módszerekkel

106 Vörös L., V. Balog M., Máté F. és Ligeti L. Az a-klorofill és a feopigmentek koncentrációját Lorenzen (1967) képletével számítottuk: 26,6 (£,,,,, — £,„) a-klorofill [g/m

3] = v 665

0 ^ az extraktumban 26,7 (1,7 • £„J feopigmentek [g/m

3] = v f^ —, az extraktumban ahol E

665

e - a pigmentkivonat 665 nm-en mért extinkciója a savazás előtt, E

665

S - a pigmentkivonat 665 nm-en mért extinkciója a savazás után, / -a küvetta hossza m • 10~

2. A mérési adatokat a kivonat térfogata és a meghatározásához felhasznált minta nedves súlyának, illetve szárazanyag-tartalmának ismeretében g • m"

3 nedves üledék, illetve mg • kg1 száraz üledék koncentrációegységben adtuk meg. (1981-ben nem határoztuk meg az üledék szárazanyag-tartalmát, így az akkori értékeket nedves üledék térfogatra vonatkoztattuk.) Az ólom koncentrációjának meghatározása érdekében az üledékmintákat az analízishez nedves roncsolással készítettük elő a KGST-szabványként is elfogadott 12739/4-78. számú, „Felszíni vizek üledékének vizsgálata; Nehézfémek meghatározása" című Magyar Szabványnak megfelelően. A 105 °C-on tömegállandóságig szárított, porított, homogenizált üledékmintákból közelítően 5 grammnyi ismert mennyiséget (0,1 mg pontossággal) 10 4 m

3-es csiszolatos gömblombikba mértünk és hozzáadtunk 2 • 10"

5 m

3 tömény salétromsavat. A lombikot visszafolyó hűtőhöz csatlakoztattuk, majd vízfürdőn 15 percen át enyhén forraltuk. A forralás befejezése után az elegyet néhány percig hűlni hagytuk, majd a hűtőn keresztül a lombikba 10"

5 m

3 30%-os hidrogénperoxid oldatot csepegtettünk. A lombik tartalmát 15 percig újra forraltuk, majd lehűlés után előzetesen lemért G4-es üvegszűrőn szűrtük. A lombikban visszamaradó szilárd anyagot is az üvegszűrőre vittük, majd a szűrőt kétszer tridesztillált vízzel mostuk. A szűrletet tridesztillált vízzel 5 • 10"

5 m

3-re töltöttük fel. A savazás utáni maradékot 105 °C-on tömegállandóságig szárítottuk, majd tömegét lemértük. A nedves roncsolással nyert oldatok ólomkoncentrációját ZEISS AAS 1 típusú atomabszorbciós spektrofotométerrel határoztuk meg levegő-acetilén lángban. A kalibráló oldatokhoz Alfa (NSZK) gyártmányú atomabszorbciós standardot használtunk. A kalibráló oldatsorozat és a mintaoldatok összetételének eltéréséből, az ún. mátrix-hatásból eredő esetleges hibát standard addíciós módszerrel ellenőriztük, és ahol erre szükség volt, kiküszöböltük. Az adszorbciós jeleket regisztráltuk, és a csúcsmagasság alapján értékeltük azokat. A vizsgált fém mennyiségét általában a száraz üledékre vonatkoztatva adják meg. Az ily módon megadott eredmények jól alkalmazhatók egyenletes eloszlást mutató szemcseösszetételű üledékre. Amikor azonban az üledék szemcseösszetétele nagymértékben változik, olyan nagy eltérés lehet a nagyobb szemcseméretü részecskék (durva homok) mennyiségében, hogy nehéz a kapott eredményeket értékelni és összehasonlítani. Ilyenkor alkalmazható módszer például a savban oldható részre történő vonatkoztatás. Ezért a mintaoldatok koncentrációjának ismeretében az üledék Pb-koncentrációját megadtuk mind a bemért üledék szárazsúlyára, mind az elroncsolódott hányad szárazsúlyára vonatkoztatva, mg Pb kg1 egységben.