Vízügyi Közlemények, 1984 (66. évfolyam)

1. füzet - Vörös Lajos-V. Balogh Katalin-Máté Ferenc-Ligeti László: A feltöltődés mértékének meghatározása paleolimnológiai módszerekkel

A feltöltődés mértékének meghatározása paleolimnológiai módszerekkel 107 2. Eredmények A feltöltődés ütemének meghatározására, a tavi üledék összetételének kimutatására, valamint az üledék eredetének meghatározására többféle módszer terjedt el a paleolimnológiában. Alapvető közös jellemvonásuk az, hogy az üledék olyan alkotórészeinek meghatározására irányulnak, melyek az üledékképződés hosszú ideje során gyakorlatilag változatlanok, ellenállnak a fizikai, kémiai és biológiai bomlásnak. E tárgykörben a főbb vizsgált üledékkomponensek a növényi és állati mikrofosszíliák, a nehézfémek, valamint a természetes és mesterséges radionuklidok. Állati mikrofosszíliákként szóba jöhetnének a Chironomidae lárvák fejtokjai. Mivel ezek az élőlények élő állapotban az üledék felső 0,2 m-es rétegében bárhol előfordulhatnak, az eddigi vizsgálatok szerint a recens üledék néhány cm-es rétegének finomabb elkülönítésére nem látszanak alkalmasnak (Dévai— Moldován 1981). A Balaton üledékében térben és időben lezajlott változások kimutatására a nehézfémek, és az eutrofizáció során fokozott mértékben elszaporodó algák pigmentjeinek bomlástermékei szolgálhatnak felvilágosítással. A nehézfémek közül az ólom igen elterjedten alkalmazott geokronológiai mutató az üledékképződés ütemének meghatározásában. A feltöltődés vizsgálatára az üledék pigmentanalízise ugyancsak jól használható módszer (

Ohle 1972, Vallentyne 1957, Wetzel 1975). Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy a növényi pigmentek, elsősorban a klorofill bomlástermékei jól fosszilizálódnak. A Keszthelyi-medence középpontján 1979-ben végzett pigmentrétegzettségi vizsgálataink ( Vörös-Vízkeleti-Tóth -Német 1983) szerint a 0,07- 0,09 m üledékmélység alatt a pigmentkoncentráció erősen csökken, a mélyebb rétegek pigmentben szegényebbek. A Keszthelyi-medence közepén (M

0 ponton) 0,36 m mélységi magmintákat vettünk (2. ábra). A korábbi adatokhoz hasonlóan 0,08 m üledékmélység között az a-klorofill és bomlástermékeinek koncentrációja 10-13 пГ

3, ami 0,10 m-es mélységben 2 g m"

3-re csökkent és a vizsgált mélységig ezen a szinten állandósult. Az iszapcsapda területén az 1. mintavételi helyen 0,25 m-es mélységig 10 g m 3 feletti az a-klorofill és feopigmentek együttes mennyisége, a 10 g m s-t 0,28 m-es mélységben éri el és értéke 1,8 g m"

3-re - ami alapszintnek tekinthető - csak 0,35 m-es mélységben csökken. Míg ezen a ponton a pigmentekben gazdag üledékréteg vastagsága 0,28 m, addig a 2. mintavételi helyen 0,18 m-re tehető (2. ábra). Ha feltételezzük, hogy a gödör kotrása során többezer év üledékét távolították el, akkor a gödör fenekén szabaddá vált üledékben a pigmentkoncentráció nem lehet nagyobb, mint a Keszthelyi-medence közepén, 0,10 m alatt. Ehhez természetesen olyan külső körülmények egybeesése is szükséges, mint pl. a gödör fenekén a vízmozgás és ezzel együtt az üledék mozgása, vagyis keveredésének mértéke azonos, vagy kisebb, mint a tó nyíltvízi területeinek mederfelületén. Ez esetben a kotrási gödörben felhalmozódó nagy pigmenttartalmú üledék vastagsága megegyezik a gödörben csapdázott üledék vastagságával. Az 198l-es vizsgálatok szerint a csapdázott üledékréteg vastagsága 0,28, illetve 0,18 m (2. ábra), mely a kotrási gödörben 0,14, illetve 0,09 m évi feltöltődésnek felel meg. Ha ezeket az adatokat összevetjük Zólyomi- Bárányi Bendefy (1970) pollenanalízisen alapuló eredményeivel, mely szerint az átlagos feltöltődés mértéke a Balatonban 0,64),8 mm évente (kiugró értékek Keszthelynél: 1,3 mm év"

1, Balatonkenesénél a magas