Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
2. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. III. rész
A vízügyi szakigazgatás fejlődése 231 valamint az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalatot (23/1970. [V. É. 18.]OVH ut.). Utóbbi 1975-ben megszűnt, és beolvadt a Vízügyi Építő Vállalatba. 1958-ban megkezdte működését a Vízgépészeti Vállalat (55/1958. [V. É. 29.]OVF ut.), amelynek jogelődjei 1956 óta Kunhegyesen és Gyulán működtek (OVL XIX. 5. c. 11/16/1956). A 10/1967. (V. É. 1 l.)OVF szerint székhelye Lajosmizsére került. Az Országos Földtani Főigazgatóság 1047/1958. OFF számú döntése alapján megszervezték a Vízkutató és Fúró Vállalatot, amely a 20.434/1964. OVF számú intézkedéssel került az OVF irányítása alá (OVL XIX. 5. c. 20.434/1964). 1953-tól tovább működött a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat, amely az 1956-os árvíz után, a 2144/1956. (VIII. 28.) Mt. h. számú döntéssel került az OVF-hoz. A 9/1966. (V. É. 8.)OVF utasítás szerint létrejött a Vízgazdálkodási Tröszt, amely 1976ig — a Vízügyi Tervező, a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező, az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat kivételével — valamennyi vízügyi vállalat munkáját irányította. 1976-ban átszervezték, és új neve Vízépítőipari Tröszt lett (22/1976. [V. É. 15.]OVH ut.). Ettől kezdve a Vízkutató és Fúró Vállalat, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat nem tartozik hozzá, átvette viszont a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat irányítását. A vízügyi kereskedelmi tevékenység ellátására 1963—1974 között önálló kereskedelmi vállalatok is működtek, amelyeket szintén a tröszt irányított. A víz- és csatornaművek építése, üzemeltetése céljából — az OVH közvetlen irányítása alatt — jelenleg 5 regionális vízmű és vízgazdálkodási vállalat működik: Tata, Siófok, Vác, Kazincbarcika, Szolnok székhellyel. Legrégibb köztük az Észak-magyarországi Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, amely 1961 óta működik, míg a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat létrehozására 1967-ben, a szolnoki és váci vállalatok megszervezésére pedig 1971-ben került sor. Az említett alapító határozatokat (OVH utasításokat) 1981 végén hatályon kívül helyezték, és új alapító rendeletek láttak napvilágot (V. É. 19.). A felsorolt vállalatok irányítása a vízügyi igazgatás legfontosabb feladata. Gondot jelent azonban, hogy a tanácsi kezelésben lévő víz- és csatornaművek esetében csak az ágazati felügyelet valósul meg. A vízügyi szakigazgatás 1948-tól kezdődő korszakát vizsgálva és értékelve megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban az önállóság és egység felé törekvés döntő szerepet kapott. A feladatok integrálása, a gyors reagálás az adott gazdasági feltételekre biztosította azt, hogy a vízügyi szolgálat meg tudott felelni a követelményeknek. A korszakot magas szintű szakszerűség (specializálódás), magas szakmai színvonal jellemezte, és a szolgálat összeforrott egységében gyökerező kari öntudat táplálta. A gyakori átszervezések alkalmával is törekedtek a múlt pozitív hagyományainak megőrzésére, a nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek foglalkoztatására. Az eredmények, és a szervezet 1953 óta kialakult stabilitása azt mutatják, hogy az új feladatok felismerésére érzékeny központi igazgatás és a közigazgatási határoktól egyre jobban elszakadó, a vízgyűjtőkhöz igazodó területi igazgatóságok kiállták az évtizedek próbáját, és biztosítékot nyújtanak arra is, hogy az egységes és önálló vízügyi igazgatás a magyar államigazgatási rendszerben továbbra is hatékonyan fogja szolgálni az ország fejlődését. IRODALOM Bényey Z.: A vízügyi szolgálat szervezete. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 53. Bp. 1974. Bényey Z.: A vízügyi szolgálat fejlődése. Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 61. Bp. 1974/1 Dóka К : Az Országos Vízügyi Levéltár iratainak alapleltára (összefoglaló). Bp. 1978. Magyar Közlöny (M.K.I Rendeletek tára 1948 1953. Országos Vízügyi Levéltár (OVL):
