Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Hock Béla: Vízminőség-változási tendenciák vizsgálata
98 Hock Béla a hosszabb időszakokra vonatkozó vízminőség-változási tendenciák vizsgálata adhat választ. A kérdéssel foglalkozó szakirodalom mennyisége igen szerény. Antonie (1963) megállapítja, hogy a rendelkezésre álló adatsorok nem elegendő hosszúságúak hosszabb időszak alatt bekövetkezett változások (vízminőségi trendek) meghatározására. Anderson—Zogorski (1968) a Passaic folyó egy szelvényében 3 vízminőségi komponens (oldott 0 2, BOI 5 és koliform baktériumok) 1955—1968 közötti változását vizsgálták lineáris trend feltételezésével. Az eredményeket csak grafikusan szemléltették, semmifajta numerikus statisztikai paramétert nem közölnek. Edwards—Thornes (1973) a Stour folyó húszéves (1950—1970)_hetenkénti gyakoriságú vizsgálatsora alapján 8 vízminőségi komponens (KOI, NH 4 , N0 3, karbonát keménység, maradvány keménység, vezetőképesség, Cl és pH) tendenciavizsgálatát végezték el. Részletesen megadták a lineárisnak feltételezett trendvonal jellemző paramétereit (regressziós együtthatók, korrelációs együtthatók, azok szignifikanciája t próbával). Horváth—Pannonhalmi—Várady (1981) két oldalról közelítették meg a kérdést. Először két időszak (1968—1972) és (1973—1978) koncentráció és anyagáramviszonyait hasonlították össze négy vízminőségi komponens (KOI, NH 4 , N0 3 és PO|~) vonatkozásában a Duna teljes hazai szakaszán. Következő lépésként az anyagáramok és a vízhozam között lineáris kapcsolatot feltételezve meghatározták ezek regressziós együtthatóit évenkénti bontásban és vizsgálták az együtthatók változását az idő függvényében. A kapcsolatok megbízhatóságát korrelációs együtthatókkal jellemezték. Saját munkáinkban ( Hock 1968/a, b) lényegében az összefüggéséből indultunk ki és azt mondtuk, hogy az abban szereplő, a szennyvízterhelést reprezentáló b tényező időbeli változása fejezi ki a vízminőség trendjét. Lényegében ezt a módszert fejlesztette tovább a fentebb hivatkozott Horváth— Pannonhalmi—Várday (1981) cikk. A módszer hátránya, hogy a trend értékét nem magára a vízminőségi komponensre, hanem egy, az adatsor alapján számitott paraméterre adja meg. Előnye viszont, hogy a vízhozam hatását figyelembe veszi. Későbbi vizsgálataink során (Hock 1981) tízéves adatsor trendjét határoztuk meg határvízfolyásaink 25 belépő és 3 kilépő szelvényében. 6 vízminőségi komponens (BOI 5, NH 4 , NO3, összes szervetlen N, POJ~ és összes oldott anyag) vonatkozásában, lineáris időösszefüggés figyelembevételével. A módszer előnye és hátránya pontosan ellentétje az előző bekezdésben leírtaknak: a trend most a vizsgált komponensre vonatkozik, de most meg a vízhozam hatását hanyagoltuk el, és a hőmérséklet hatását sem vettük figyelembe. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a különböző „iskolák" a vízminőségi komponensek változását, vagy a vízhozam, vagy a vízhőmérséklet, vagy az időváltozó függvényében vizsgálták. A három változó hatásának szintetizálására eddig még kísérlet sem történt. A jelenség egyik oka, hogy általában nem, vagy kevés helyen áll rendelkezésre a megfelelő hosszúságú és mintavételi gyakoriságú adatbázis. L = CQ = aQ + b (1) С = a + bt (2) 3. A megfelelő modell kiválasztása Vizsgálataink során (Hock 1976) adott szennyezettségi szinten a vízminőség valamely komponense (С), a vízhozam (Q), a hígítás (1/0 és a vízhőmérséklet (r) közötti kapcsolat kifejezésére az alábbi összefüggést javasoltuk:
