Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Hock Béla: Vízminőség-változási tendenciák vizsgálata

Vízminőség-változási tendenciák vizsgálata 97 ták, hogy hazánkban 1960—80 között tovább nyílt a vízellátás és csatornázás közötti „olló" és ennek eredményeképpen a tisztítatlan kommunális szennyvizek mennyisége 114%-kal nőtt. A növekedés üteme az elmúlt 15 évben lineáris volt. Úgyszintén a folyóínkat érő szennyvízterhelés intenzív növekedését bizonyítja két OMFB tanulmány is (OMFB 1974, 1975), amely a jövőt illetően is intenzív növekedéssel számol. Mezőgazdasági vonatkozásban 1950 -80 között a N-hatóanyagú műtrágyafelhasználás 36-szorosára, a P-hatóanyagú műtrágya-felhasználás pedig 15-szörösére nőtt. Ez a körülmény nyilvánvalóan lényegesen növelte a műtrágya-bemosódás mértékét és szükségessé tette a nem-pontszerű szennyezések hatásainak intenzívebb kutatását (Jolánkai—Pintér 1982). Tovább bonyolítja a helyzetet az a körülmény, hogy felszíni vizeink túlnyomó része nemcsak külföldi eredetű, hanem ráadásul még olyan vízgyűjtőről származik, ahol a fejlődés üteme legalábbis a mienkkel megegyező. Fenti megállapítások magas szinten is megfogalmazódtak. így Gergely (1976) megállapítja, hogy „lassú ütemben fejlesztik a települések és üzemek szennyvíztisztító telepeit. Ebből származik, hogy élővizeink többsége nem tisztulóban, hanem szennyeződőben van". Az ok: az V. ötéves terv során a szennyvíztisztítási célkitűzések csak részlegesen valósultak meg (Gergely 1980). A hazai vízminőség-szabályozás néhány problémájának bemutatása alapján is nyilvánvaló, hogy nem elég a vízminőségi viszonyokat statikusan szemlélni és egy-egy év, vagy tervciklus minősítését elvégezni, hanem a vízminőség-változás dinamikáját is figyelemmel kell kísérni. A hatékony vízminőség-szabályozás szempontjából ugyanis döntő fontosságú annak ismerete, miként zajlott le egy elmúlt időszakban a vízminőség változása az idő és egyéb tényezők függvényében és hogy ennek alapján milyen következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve. Fenti megállapítások különösen két kérdéscsoport vonatkozásában figyelemre méltók. A jelenlegi világgazdasági helyzetben a környezetvédelmi beruházásokra fordítható összegek korlátozott volta parancsolóan írja elő a tervezett beruházások gondos mérlegelését (Papp—Szabó 1977). E kérdés eldöntéséhez azonban egyértelmű információkkal kell rendelkeznünk vízkészleteink állapotát és állapotváltozását illetően. A nemzetközi vízkészlet-megosztás problémakörének is nyilvánvalóan számottevő a vízminőségi vetülete (Kovács 1965). E kérdéscsoportban képviselt hazai koncepció kialakításához lényeges adatbázisnak tekintendő a határvizek vízminőség-változási tendenciájának ismerete. Választ kell tehát adnunk arra a kérdésre, hogy felszíni vizeink hosszabb távon bekövetkezett vízminőség-változása hogyan tükröződik a mérési eredmények, nevezetesen a törzshálózati adatok sokaságában, illetve milyen módszerekkel lehet a vízminőségváltozás tendenciáját meghatározni. 2. Vízminőség-változási tendenciák vizsgálata a vízhozam és a vízhőmérséklet figyelembevételével A szakirodalomban számos helyen és részletesen tárgyalt vízhozam és vízminőség, valamint vízhőmérséklet és vízminőség közötti összefüggések (Davis—Zobrist 1978, Hock 1969, 1970, Hock Rákosi 1965, Manczak 1960, 1972, Nesmerák 1978), viszonylag rövid időtartamú (1 -2 éves) mérési adatsorok alapján kerültek meghatározásra, tehát egy adott szennyezettségi szintre vonatkoznak. Kérdés mi történik akkor, ha ebben a szennyezettségi szintben (lényeges) változás következik be. Erre a problémára