Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Lászlóffy Woldemár: Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában

Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában 8 5 A szakértőknek a tiszai átvágások fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérésére — a medernyilvántartásra — vonatkozó javaslata mellett főként Gros fent idézett szavai vezettek oda, hogy 1886-ban megkezdhette működését, Péch József* vezetésével, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya (Iltrig 1973). A vízjelző szolgálat megszervezésében a francia vízrajzi szolgálatot vették mintául, amely az osztály első évi működési jelentése szerint „ma már a műszaki vízrajzi igazgatás terén rendkívül fontos és nagyszabású szolgálati ággá fejlődött, és úgy szervezetre, mint eredményeire nézve, valamennyi (hasonló rendeltetésű intézmény) közt az első helyet foglalja el" (Péch 1887). Ennek a megállapításnak a jegyében szerezték meg és fordították le a franciaországi hidrometriai és árvízjelző szolgálatra vonatkozó rendeleteket, utasításokat, szabályzatokat és egyéb iratokat, amelyeket — újabb és közvetlen kapcsolat — „a Szajna-völgyi szolgálatot vezető Lemoine főmérnök

1

0 volt szíves rendelkezésre bocsátani" (Péch 1889). Az árvízjelző szolgálat megszervezésével egyidejűleg kezdett hozzá Péch József az előrejelzés feladatának a megoldásához, a francia úttörők (Lemoine 1886, Jollois 1881 és főként Mazoyer

1

1 1890) munkáira támaszkodva. Tárgyunk szempontjából jelentős eredményekkel járt a Vízrajzi Osztályra beosztott Hirschfeld (Hajós) Sámuel miniszteri mérnök kiküldetése az 1889. évi párizsi világkiállításra. Tanulmányúti jelentése, amelyben a Vízrajzi Osztály előtt álló feladatokra tekintettel ismerteti a francia országos felsőrendű szintezés műszereit és egy árvíz-előrejelzési tanulmányt is (Allard

1

3 1889), itt csak a „Hidrometriai térképgyűjtemény" c. fejezetet emelem ki. Ebből idézem: „

Ritter főmérnök

1

4 collectiójában látható volt (többek között) az általa már 1880-ban ajánlott térképezési módszer gyakorlati kivitelben... A halvány színben nyomtatott folyamszakaszokat különféle jellegű és különféle színű vonalakkal befesti úgy, hogy pl. egy bizonyos folyamszakaszról, ha az teljes vonallal van kihúzva, rögtön tudjuk, hogy a víz ott áradásban van, ha pontozottan van kihúzva, akkor a víz apadásban van, ha pedig pont-vonallal van ábrázolva, akkor azon a szakaszon kulmináció állott be. Ugyanazon jellegű vonalak aztán színezésük által felvilágosítást adnak a víz magasságáról, annak helyi jelentőségéről, stb." (

Hirschfeld 1891). Ki nem ismerne rá ebben a leírásban annak a jelkulcsnak az eredetére, amelyet Országos Vízjelző Szolgálatunk az immár 89 éve megjelenő „Napi Vízjárási Térképen" használ? Azzal a lényeges különbséggel, hogy amíg Ritter a vízállás (relatív) magasságát színekkel jelölte, és ezért megelégedett öt fokozattal, a Vízrajzi Osztály 1 —10 párhuzamos vonallal szemlélteti a mindenkori helyzetet. Ábrázolásmódja tehát nemcsak finomabb, hanem — és ez a lényegesebb — egyszerűsíti a sokszorosítást, ami nélkül ez a különleges „napilap" nem lett volna életképes. A vízállás magasságának a vízjáték százalékában való kifejezése Ritter gondolata volt. Tőle származik a vízjáték 1%-ának megfelelő vízálláskülönbséget jelentő hidrográd (vízfok) kifejezés. Az ötletnek a magyar vízrajzi gyakorlatban való alkalmazásáról és továbbfejlesztéséről ő maga számolt be (Ritter 1895). 1.3. Az „Annales des Ponts et Chaussées" magyarországi hatása Új szakaszt nyitott a magyar—francia vízügyi kapcsolatokban a minisztériumok 1890. évi átszervezése, aminek kapcsán a vízügyek — a kizárólag a hajózást szolgálók kivételével — a földmívelésügyi minisztérium, és ezen belül Kvassav Jenő hatáskörébe kerültek (Dóka 1981).