Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. II. rész

A vízügyi szakigazgatás fejlődése 65 A két világháború közötti időszakban nagy szerepet kaptak a társulatok. 1931-ben a Duna völgyében 23, a Tisza-völgyben 29 vízszabályozó társulat volt, és mellettük 57 vízhasználati társulat tevékenykedett. A vízszabályozók érdekeltségi területe 20990 km

2-t tett ki, míg a vízhasználati társulatokhoz 2478 km

2 tartozott (XV. 11. Emlékirat 1933. 25.). Néhány fontos belvízlevezetési munka kivételével (pl. Duna-völgyi-föcsatorna építése) az 1920-as években jelentősebb építkezések nem folytak, azonban a medrek fenntartása, a védművek felügyelete, az árvízvédelmi teendők és a vízrajzi szolgálat ellátása sok munkát adott az itt dolgozó műszakiaknak. A vízszabályozó társulatok tisztviselőkara és műszaki személyzete ebben az időszakban nemcsak a birtokosok közvetlen célját szolgáló tevékenységet fejtett ki, hanem ellátott állami vízügyi feladatokat is. Az igazgató mérnökök és főmérnökök között sok jelentős egyéniség volt (pl. Korbély József— Berettyó, Péczy László — Egyedi-láp, Palasovszky Sándor Körös—Tisza - Maros, Ihrig Dénes — Mohács—Margittasziget), akiknek munkássága messze túlmutatott a társulati, egyedi érdekek szolgálatán (Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1941). A társulatok meghatározó szerepével a kormány is tisztában volt, ezért nem erőltette az állami ellenőrzés erősítését, sőt az 1929—33-as években, a gazdasági válság idején az országos jelentőségű munkáknál is rájuk támaszkodott. Ezekben az években a társulatok államsegélyt és kölcsönt kaptak különféle aktuális vízimunkálatok elvégzésére. A munkák politikai célja az volt, hogy a megélhetés nélkül maradt földmunkásoknak kereseti lehetőséget biztosítsanak. Legtöbb építkezés a tiszai töltéseknél folyt, de kaptak segítséget a dunántúli vízhasználati társulatok is, pl. a Lajta szabályozásához, a Kapós, Sárvíz medrének bővítéséhez stb. 0OVL VI. 5. a. 604, VI. 21. a. F 3, T 1—17/3.). 1938—42 között az ország területi változásainak megfelelően nőtt a folyammérnöki, kultúrmérnöki hivatalok és a társulatok száma illetőleg érdekeltségi területe. A háború miatt azonban e változások érdemben már nem érintették a vízügyi szakigazgatás fejlődését. A két világháború között a szakigazgatás struktúrájában a legjelentősebb változás a szakhivatalok szervezése volt. Már az 1920-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb, országos beruházások idején az irányítási feladatokat nem lehet a Földmívelésügyi Minisztérium keretében működő, csökkentett létszámú hivatali apparátussal, illetőleg a területi hivatalok megmerevedett szervezetével ellátni. Ilyen meggondolásból 1921-ben megszervezték az Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötő Kormánybiztosságát, amely a csepeli kikötő építését irányította (OVL II. 5. 18 724/1921). A Kormánybiztosság felügyeleti szerve a minisztertanács volt. A kikötő tervei a Kereskedelemügyi Minisztériumban - már korábban elkészültek, azonban a két illetékes minisztérium (a földművelésügyi és kereskedelemügyi) huzavonája miatt nem lehetett a munkát elkezdeni. A szervezet élén az első években a bökényi duzzasztó tervezője, Zielinszky Szilárd állt, majd halála után Maurer Gyula vette át a vezetést, aki korábban a Földmívelésügyi Minisztériumban, a vízrajzi osztály munkatársa volt. Jelentős szerepet kapott a munkában Sajó Elemér, Lampl Hugó, Dieter János, Pogonyi György is. A Kormánybiztosság, amely tervezési, építési, adminisztratív osztályból, számvevőségből és végrehajtó bizottságból állt, a kikötő építésén kívül foglalkozott a Soroksári Duna-ág további szabályozásával, a felső (Kvassay) és alsó (tassi) torkolati zsilip építésével is, 1932-ig folytatta működését. Ekkor a gazdasági válság miatt az építkezés megállt, és a fenntartási feladatokat a Soroksári Duna-ág Munkálatainak Kirendeltsége vette át (OL К 184. 1933—38—24864.). A Vízrajzi Intézet 1929-ben, az Országos Vízépítési Igazgatóság megszűnése után jött létre (OL К 178. 5900/1928.). A minisztériumba olvadt szervezetben a vízrajzi osztály nem lett volna alkalmas a vízrajzi feladatok rugalmas ellátására, különösen a nemzetközi ügyek intézésére. A Vízrajzi Intézet a Földmívelésügyi Minisztérium felügyelete alatt állt,