Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

.4 Kis-Balaton lefűzödésének törtenete 631 14. ábra. A Balaton vízállás-idősora 1863- 1900 Рис. 14. График хода уровней воды оз. Балатон Fig. 14. Stage hydrograph of Lake Balaton Bild 14. Ganglinie der Balaton- Wasserstände azt látjuk, hogy az 1870-es +1,00 m szintről 1875-re „0"-vízre süllyed, viszont 1879. évben ez eddig észlelt legmagasabb szintre emelkedett. Mindez az egyes térképeken nem látszik. Nézzük az 1896-ból való 11. ábrát: a vízállás-idősorban 1895-ben van egy kb. + 0,50 m-es hirtelen emelkedés és csaknem elérte a +1,00 m-t az időközben bővült vízleeresztő kapacitás folytán (zsilip + Sió). Ilyen ellentmondás után fölöslegesnek véljük a vízállás-idősorhoz egyáltalán nem kapcsolható korábbi térképanyagot vizsgálni, hisz a Kis-Balaton feltöltődésének felgyorsulása egyértelműen a múlt században kezdődött. Az előbbi összehasonlítás arra is rámutat, hogy nincsen olyan szoros kapcsolat a Kis-Balaton feltöltődése és a Balaton vízszintszabályozása között, mint ahogyan azt többen hangoztatták. A Kis-Balaton feltöltődésének kifejlődését a Zala Vízlecsapoló Társulat munkálatainak tükrében is vizsgálhatjuk. A társulat tevékenységéből {Pech 1901) a fontosabb elemeket kiemelve összevethetjük a történelmi térképanyaggal és az ebből levonható következtetések magyarázhatják, sőt igazolhatják a korábban állítottakat. A társulat elsőnek alakult a Balaton mentén a Zala-völgy szabályozására - Hídvég és Magyaródtól Barát-sziget felső határáig. 1829 előtt a Zala völgye a Kis-Balatontól a Kehidai töltésig Szallós szavai szerint náddal, sással, éger- és kőrisfákkal benőtt mocsár volt, melyből csak egyes szigetek magaslottak ki. A patak mentén 50—100 méter széles sávok voltak csak rétként, vagy legelőképp használhatók, míg az egész berek csak téli fagyok alkalmával volt „nádlás és faizásra" használható. A Zala nyílt folyása különböző, 30—50 m közt váltakozó szélességgel, sok helyt több ágra szakadva, tekervényes volt. néhol azonban, különösen Zalavár és Esztergály határában nyílt folyását veszítve, a folyóvíz, kilométer számra a láp alatt húzódott el. „A Társulat elfogadván Рока Antal és Bajomy István mérnökök terveit. 1835. szeptember 24-én, a 24.785 folyóméter hosszú Zala mederre 758.140 m

3 munkát. 75430.88 Ft ásatási, és 4960 Ft egyéb, összesen tehát 80 390,88 Ft költséget szavazván meg, a berki birtokokra kétharmad, a rétbirtokokra egyharmad költség lett kivetve". Ezt a szabályozás előtti állapotot jól rögzíti az 1836-os térkép (6. ábra), mely inkább állapotfelvétel jellegű. Az is kiderül a társulati iratokból, hogy a társulat 1876-ig a Zalával fogalkozott és csak az 1880-as évek végétől kezdi el kényszerűségből a Zala medrét a Kis-Balatonon át kialakítani. Ekkor már a Kis-Balaton annyira feltöltődik, hogy a Zala vízhozamát befogadni, illetve továbbvezetni nem képes. „1876. szeptember 18-án Szallós mérnök javaslatára elhatározta a Diás sziget átmetszését és a Zalának a Kis-Balatontól a mekenyei hídig való kitisztogatását, ill. korrekcióját, elsőre