Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

632 Ligeti László 5490 Ft, utóbbira 6380 Ft összesen tehát 11 860 Ft költséget, azaz a mostani ártérre kat. holdanként 168 Ft újabb befektetést szavazván meg". A Zala alsó szakaszának munkái 1835—94 között készültek el, miközben számtalan műszaki és egyéb akadály, így a szabadságharc is, többször megakasztották a munkát, s a korábban elkészült részeit többször kellett megújítani. „A kis esés, a talaj lazasága, és a Balaton némi visszahatása mellett a víz hordalékos volta, a számtalan torrensek homokhordaléka miatt, a fenntartás szakadatlan gondozást kíván, mely azonban bőven gyümölcsözik" — állapítja meg a korabeli terv. „Az 1880-as évek vége óta a Társulat évenként bizonyos összeget fordít arra, hogy a Zalának a Kis-Balatonon keresztül is medret létesítsen, egészen a Nagy-Balatonig. Különösen a Diás-sziget átmetszése óta és az I. Kerületi M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal által, egy a Kis-Balatonon keresztülvezető, rendszeres meder kikotrására nézve. Az 1889-ben kiadott terv készítése óta, a figyelem mindinkább ezen müvelet szükséges voltára terelődik és ma már némi medrek fixíroztattak oly módon a Kis-Balatonon át. Ezen kis-balatoni csatorna költségei, egyezség folytán 2/з részben a Zala Vízlecsapoló Társulat, '/з részben Kis-Komáromi Lecsapoló Társulat által viseltetik." Ezek után egyértelművé vált, hogy 1876-ig a Kis-Balatonon semmiféle szabályozási munka nem volt, sőt a kényszerűségből a Kis-Balatonon átvezető Zala-meder még későbbi, az 1880-as évek utáni munkák eredménye, nem beszélve a Zala torkolati szakaszának betöltésezéséről, amit az 1920-as években fejeztek be. A Zala-völgy, a Balaton vízgyűjtőjével együtt (a reformkortól kezdődően) nagy változáson ment keresztül. A szaporodó népesség társadalmi igénye nem a lápterületek ősvegetációjának a stabilizálására irányult, hanem a minél nagyobb földterület intenzív művelésbe fogását szorgalmazta, amit csak vízrendezéssel lehetett elérni. De ezt követelte a kapitalizálódó nagybirtok, a mind termelékenyebbé váló, a kor színvonalának megfelelő mezőgazdasági termelés is. Ennek az igénynek a következménye a vízrendezés mellett a vízgyűjtőn, az erdők, bozótosok irtása, a szántó kultúrák térhódítása, s ezzel a felületi és vonalas erózió megnövekedése. A lefolyási tényező és az erózió megnövekedése rákényszerítette a vízrendezésre a kor emberét, mert különben az árvizek, elöntve a völgyet, elpusztították volna a nehéz munkával feltört szűzföldeket, s az iszapos hordalék tönkretette volna a legelőket. Természetes viszont az, hogy a Kis-Balaton előtt szétterülő, sőt a láp alatt kilométereket „szivárgó" Zala a Kis-Balatonba már egész minimális, sőt szélső esetben semmi hordalékot nem szállított. Kétségtelen viszont az is, hogy a vízgyűjtő megváltozása, az eróziós területek megnövekedése és a Zala medrének rendezése a Kis-Balatonig, megindította és a későbbiekben - mint ahogy a térképes anyagok is bizonyítják — felgyorsították a feltöltődést, mely korábbi állapotában hosszú ideig képes volt stagnálni. Tehát nem a Balaton vízszabályozásának eredménye a Kis-Balaton elpusztulása, hanem a kor emberének igénye hozta azt, aki hozzányúlt a vízgyűjtőhöz. Az ember a természetes környezetét megváltoztatta abban a hiszemben, hogy azt hasznosabbá teszi — ami eddig igaz is — csak nem gondolt arra, hogy csak akkor nem történik hiba, ha a megbontott egyensúlyt művi beavatkozással, közel azonosan helyettesíti. Ezért kell ma, ha nem is eredeti funkciójában hanem mint egy védőrendszert, a Kis-Balatont megépíteni. A térképes anyagon nyomon követve következtetésként megállapítható: — A Kis-Balaton két oldalról a Balaton és a Zala felől töltődött fel; — Ennek következtében a Kis-Balatonba nagy mennyiségű hordalék érkezhetett az áramlásokkal a Keszthelyi-öbölből;