Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)

4. füzet - Bancsi István-Berta Erzsébet-Hamar József-B. Tóth Mária-Végvári Péter-Waijandt János: A kiskörei-tározó vízminőségi viszonyai

602 Bancsi /., Berta E., Hamar J., B. Tóth MVégvári P. és Waijandt J. c* 3025szel km k 202015 1010 0/ \ 8. ábra. Az oldott oxigéntartalom napszakos változása az Abádszalókiöbölben Рис. 8. Суточный ход концентрации растворенного кислорода в Абадсалокском заливе Fig. 8. Variation of the dissolved oxygen content over the day in the Abádszalók basin \vK.msi i — — felszm fenèkkozel / \ / \ —/ \ 12 16 20 X 04 08 1? 16 20 2i « 06 12 16 20 X 0Í 08 12 ого 72 23 1378 augusztus 24 пар A tározó különböző területein az oldott oxigéntartalom eltérően alakult. Az Abádszalóki-öbölben már a tározás kezdeti éveiben a Tiszában tapasztaltnál nagyobb oxigéntartalom voltjellemző (az 1978—79. évi adatok átlagértéke 10,2 g/m

3). A következő években jelentéktelen csökkenés következett be, az 1981—82. évi átlagérték 10,0 g/m

3, de ez is 106°/

o-os oxigéntelítettséget jelent. Az oxigéntartalom napszakos változásának tanulmányozása során megállapítható volt, hogy a nap minden órájában, a víz felszíni és fenékközeli régiójában egyaránt, elegendő oxigén található. Nyáron a levegő hőmérsékletének tág határok közötti napszakos ingadozása a felszin hajnali lehűlését eredményezi. Ez megfelelő időjárási viszonyok mellett szélcsendes időben is a víz naponkénti átkeveredését okozza. Emiatt a vizsgálatok során több alkalommal tapasztaltuk, hogy a fenékközeli régióban a hajnali órákban az oldott oxigéntartalom nem csökken, hanem növekszik (8. ábra). A Sarudi-medence és a Kis-Tisza oldott oxigéntartalma a tározás kezdeti éveiben lényegesen kisebb volt, mint az Abádszalóki-öbölben. Később, 1981—82-re javult az oxigénellátottság; a két év mérési eredményeinek átlaga 10,2 g/m

3. Ugyanebben az időszakban a Kis-Tisza esetében 8,8 g/m

3, a Poroszlói-medencében pedig a mért oldott oxigéntartalom átlaga 10,6 g/m

3-nek adódott. A savas kálium-permanganáttal mért kémiai oxigénigény ötéves átlagértékei a mederduzzasztás és a tározás időszakában hasonlóak voltak. 1973—77 között Tiszafürednél 6,0 g/m

3, Kiskörénél 6,6 g/m

3, Tiszaroffnál 5,9 g/m

3, 1978—82 között az előző sorrendben 7,7 g/m

3, 7,2 g/m

3 és 6,4 g/m

3 értékeket kaptunk. A második öt év nagyobb értékei a gyakoribb áradások és a több lebegőanyag következményei. A szervesanyag-tartalom növekedése a teljes koncentráció-tartományban megfigyelhető (9. ábra). A tározó területét elhagyó víz kémiai oxigénigénye a mederduzzasztás időszakában a vizsgálatok 95%-ában 10 g/m

3-nél kisebb míg a tározás időszakában csak 90% volt a 10g/m

3-nél kisebb értékek előfordulási gyakorisága. A Tiszának ezen a szakaszán a 15 g/m

3-nél nagyobb értékek előfordulása nagyon ritka, az összes vizsgálathoz viszonyítva 1,0-1,5%.