Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
1. füzet - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás fejlődése. II. rész
60 Dóka Klára 3. Vízügyek a Földmívelésügyi Minisztériumban 3.1. A vízügyi szervezet 1889—1918 között Az 1889-ben megszervezett Földmívelésügyi Minisztérium átvette a Közmunka- és Közlekedésügyi, valamint a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium vízügyi feladatait, így a vízügyek egységes felsőszintű irányítás alá kerültek. A közös főhatóság — folyammérnöki és kultúrmérnöki területen — lehetővé tette az ügyek könnyebb áttekintését, a különféle érdekek egyeztetését. A korábbinál nagyobb ütemben folyt a belvízrendezés, és előtérbe kerültek a kultúrmérnöki munkák is. A folyószabályozások olyan területekre szorítkoztak (pl. Al-Duna), ahol eddig technikai okokból nem lehetett megoldani a kérdést. A hajóutak biztosítása érdekében a kritikus szakaszokon egyre nagyobb gondot fordítottak a kisvíz szabályozására is. Új igények jelentkeztek a vízellátás, csatornázás, valamint a korszerű vízierő hasznosítás terén. A múlt század végén a Földmívelésügyi Minisztériumnak tehát mindazon kérdésekkel kellett foglalkoznia, amelyet ma a vízgazdálkodás fogalmába sorolunk. A kereskedelem- és közlekedésügyek irányítása a Kereskedelemügyi Minisztérium teendője lett, azonban ennek hatáskörében csak a hajózással szorosan összefüggő vízügyek maradtak: így a hajózás felügyelete, az Al-Duna szabályozása, a fiumei kikötő ( OL К 178. 1500/1889). A Földmívelésügyi Minisztériumban 1918-ig az V. főosztály foglalkozott a vízügyekkel. A főosztály vezetője az első években Rapaics Radó volt, aki a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumból került át. Korábban ő volt az adminisztratív irányítás vezetője. Az irányítás később Kvassay Jenő kezébe került, aki egészen 1918-ig hivatalban maradt, és tevékenysége az egész időszak munkáit meghatározta. A Földmívelésügyi Minisztérium V. főosztályának első egysége a dunai ügyosztály volt. Ide tartoztak a Dunán és mellékfolyóin végrehajtott munkák, az itt működő társulatok, a Ferenc-csatorna és a határfolyók igazgatási ügyei. A tiszai ügyosztály hasonlóan végezte a Tisza és mellékfolyói mentén az állam és társulatok által végzett szabályozások, a belvíz levezetések, a folyammérnöki hivatalok igazgatási ügyeit. Az V. főosztály legfontosabb része a vízjogi ügyosztály lett, amely az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban valamennyi ügyet intézett, és másodfokú fórum volt az elsőfokú hatóságok döntéseivel szemben (Kiss 1958, OL К 178. 10/1893). A felsorolt ügyosztályok elsősorban adminisztratív feladatokat láttak el, míg a műszaki irányítás az első években az alárendelt műszaki osztályokhoz tartozott. Ezek a dunai, tiszai műszaki osztály, az Országos Kultúrmérnöki Hivatal és a vízrajzi osztály voltak. A dunai és tiszai műszaki osztályok nem levelezhettek a törvényhatóságokkal és a társulatok elnökeivel, csak a műszaki személyzettel tarthatták a kapcsolatot. Nem utalványozhattak, nem foglalkozhattak pénzügyekkel, csak ellenőrizték a munkát. Az országot vízépítési kerületekre osztották, és a dunai, tiszai műszaki osztály alkalmazottjai kerületi felügyelőként figyelemmel kísérték a területükön folyó munkálatokat, mindenek előtt a folyammérnöki hivatalok tevékenységét. A szabályozott Tisza mentén fő feladatuk a mederfejlődés vizsgálata és a kotrások ellenőrzése volt. Mindkét műszaki osztály igen kiváló szakembereket foglalkoztatott. Alkalmazottjaik többéves társulati, folyammérnöki és minisztériumi gyakorlattal rendelkeztek pl. Faragó Lipót, Zsák Hugó, Maiina Gyula, Bertalan Lajos, Gallacz János és mások (Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1890, OL К 811/1889).
