Vízügyi Közlemények, 1983 (65. évfolyam)
4. füzet - Nagy László: A Duna-szabályozás fejlődése
Vízügyi Közlemények, LXV1. évfolyam 1983. évi 4. füzet A DUNA-SZABÁLYOZÁS FEJLŐDÉSE DR. NAGY LÁSZLÓ 1 A vízfolyások hasznosítása az elmúlt évtizedekben egyre jobban előtérbe került. A hasznosítás igénye, kezdetben csak az ártéri gazdálkodás, az árvizek szétterülésének és akadálytalan levezetésének folyószabályozási feladata, a hajózás biztosítása mellett kiszélesedett a vízerő-hasznosítás, a vízellátás, az üdülés, a halgazdálkodás, a sport, de még a szennyvíz-elhelyezés igényével is. A hasznosítási igények fejlődése egyben a folyószabályozás módszereinek és feladatának fejlődését is jelentette. így a kezdeti ártéri gazdálkodás, az árvízvédelem és a hajózás érdekében tett szabályozások után a különböző hasznosítási igények már a fejlett folyócsatornázást. ill. a lefolyás-szabályozást követelik meg. A duzzasztómüvekkel (csatornázással) történő folvóhasznosítás szélesebb körű alkalmazása — az iparosodás növekvő energia- és szállítási igényei nyomán, a turbinák, valamint a vasbeton és acélszerkezetek fejlődésével — mintegy 100 évvel ezelőtt indult meg. Ma már a Föld számos nagyobb folyóját a duzzasztóművek egymáshoz kapcsolódó láncolatával részben, vagy teljesen csatornázták. Amíg a nagyszabású ármentesítések a folyó menti árterületek használatában valósítottak meg új fejlődési irányzatot, addig a duzzasztóművek a folyók energiájának hasznosításában és a belvízi hajózásban indítottak el új korszakot. A műszaki beavatkozásokkal szinte teljesen kizárták a vízfolyás geometriai, morfológiai változásainak lehetőségeit. Ilyen jellegű vízfolyás többé nem érzékeny a rövid időközönként változó tényezők hatásaira. A szakembereket egy európai összefüggő víziútrendszer megépítésének gondolata már régóta foglalkoztatja. A Duna. a Rajna, az Elba és az Odera egy-egy összekötése már a század első évtizedeiben megvalósult. Hasonlóan jelentős esemény a Fekete- és a Balti-tenger összekötése volt a Szovjetunióban. A Rajna Majna—Duna és a Duna—Fekete-tengeri csatorna most épül. A tervekben szerepel a Duna Elba—Odera, a Duna -Moldva, a Duna Adria, a Duna—Egei-tengeri csatornák kiépítése is. A Duna és a Rajna összekötésének jelentőségét Nagy Károly frank uralkodó már a VIII. században felismerte. Az építkezést megkezdték, az akkori technikai színvonal viszont nem volt elegendő a megvalósításhoz. 1. Lajos bajor király újból elrendelte a két folyót összekötő csatorna építését. Az 1846-ban elkészült Lajos-csatorna kezdetben nagy teherforgalmat bonyolított le, de a fellendülő vasúthálózat-fejlesztéssel a 4 méter széles hajózsilip méret miatt nem lehetett versenyképes. A folyócsatornázás számtalan nemzetközi példájából érdemes néhányat kiragadni: A Duna felső szakaszának lépcsőzése az 1927-ben üzemelésre átadott Kachlet-i vízlépcsővel kezdődött és a csatornázási program rövidesen befejeződik. Cél a folyó hasznosítása, az energiatermelés és a hajózás érdekében. Ausztriában például a dunai vízlépcsőket a közvélemény előtérbe helyezi az atomerőművekkel szemben. A létesítmények a tájba illesztés, a járulékos beruházások pedig a több célú tájhasznosítás jó példáinak tekinthetők. 1 Dr. Nagy László oki. mérnök az Országos Vízügyi Hivatal (OVH Budapest) főosztályvezető-helyettese.
